
Ennek a speciális érzésvilágnak gyökere a szovjet-finn téli háború öldöklése, még akkor is, ha konkrétan nem is kerül elő – itt csak a borítón bukkan fel néhány menetelő katona. A téli tájjal azonosuló, annak részévé váló, a természet kegyetlenségével gyilkoló katonák leszűkült tudatállapotának lüktetése ez a zenei világ. Az Impious Havoc műve tartalmazza ezeket a jellegzetes géneket, de ezzel együtt ez nem egy teljesen tipikus mintapéldány. Kicsit szellősebb, lazább, thrashesebb, és még pátosszal telt, de a körítés miatt heroikusnak azért nem nevezhető dallamos énektémák is előkerülnek az egyébként extrém módon primitív és száraz albumon. Semmi különlegességet nem lehet kiemelni ezen felül, de annak, aki szereti a black metalt, alighanem erőlködés nélkül le fog csúszni a torkán. Egy tucatalbum, ami kicsit élvezetesebb a legtöbb tucatalbumnál.
7/10
a’ ördög