Rögtön az elején leszögezhetjük, az ötödik Shining lemez korántsem lett akkora váltás, mint amelyet egy évvel ezelőtt előrevetített Kvarforth, annyi azonban igaz, hogy bármennyi változás is történt, az eddig megismert atmoszféra megmaradt. Soha nem tartottam különösebben izgalmas bandának őket (ahogy most sem), lemezeik végighallgatása általában mély unalomba fulladt nálam, ettől eltekintve vitathatatlan, hogy olykor azért, megfelelő állapotban utat találtak az öngyűlölet és a mélységes életundor felizzítása felé, ami mindenképpen elég indok ahhoz, hogy figyelemmel kísérjük munkásságukat.

A Halmstad nem black metal lemez. Niklas (jelenlegi művésznevén Ghoul) ugyan elkínzott hangon üvölt és hörög, de ezen kívül nem igazán történik semmi, melyre ráhúzhatnánk a stílus köntösét. niklasA zenei részt tekintve rengeteg akusztikus téma található, melyek inkább önálló dalrészek, mint színesítő betétek, sőt, az első két szám tulajdonképpen ezekről a nyomasztó, bár a disszonanciákat nélkülöző, bontott akkordokról szól. Lírai halmazállapotú gitárszólók és tempók amúgy régebbi Metallica és Guns ’n Roses módra, amelyek roppant zavaróak tudnának lenni, ha nem volna telítve ezzel a tipikusan Shiningos nihillel és fájdalommal, majd pedig nem következnének kellően markáns váltások. Azonban ez légkör sem elég ahhoz, hogy a fenti állításomat megingassa.

A Låt Oss Ta Allt Från Varandra mindenképpen kiemelhető darab, részint a szinte bántó slágeressége miatt, viszont az említett keserű hangulat ebben a rock and roll ihletésű nótában lépi túl a holtpontot, negatív energiái rendíthetetlen kitartássá szublimálódnak ebben a tálalásban. Az ezt követő Besvikelsens Dystra Monotoni valószínűleg a legszikárabb alkotás a Halmstadon, de mivel elég nehéz elkülöníteni a kemény és az akusztikus részek arányát az egész lemezre vonatkozóan, így inkább a témák és a tempók milyenségére hagyatkozom ennek a megítélése során. Kvarforth teljes beleéléssel játszik a hangjával, ámbátor a tiszta ének enyhén szólva sem az erőssége, viszont ez a tény szerencsére csak zenei szempontból ront az anyagon. A záró Neka Morgondagenről is hasonló jók mondhatóak el, az utolsó 2 perc csakugyan magával ragad sodró tempójával, döngölő gitárjátékával, ezzel is garantálva a mintaszerű befejezést, ingerelve a hallgatót az újbóli meghallgatásra.

A Halmstadból hiányzik az ötletesség, telítve van lopott és ezerszer felhasznált témákkal, zongorabetétekkel, helyenként még hegedűt is hallani véltem. Csöpögős, egoista önsajnálat az egész. Nekem tetszik.

8.5/10

rtp

shining @ myspace