Nem mostanában merészkedtem utoljára kifejezetten tánczenékről írni, de mindenképpen érdemes előhalászni és górcső alá helyezni az izraeli páros új lemezét. Szögezzük le, az Infected Mushroom azok közé a csapatok közé tartozik, amit úgy általában a „nyitott gondolkodású” rockzene hallgatók vállalhatónak, szerethetőnek tartanak. Ennek titka részben abban keresendő, hogy mindig akadnak olyanok, akik úgy gondolják, ha kapcsolódási pontokat találnak egy tőlük távol álló stílus és a sajátjuk között, és azokat kellően hatásvadász módon szinkronba hozzák, mindenképpen zseniális végeredményt kapnak. (Igaz a Mushroomot akkor is sokan kedvelték, amikor még csak érintőlegesen használtak fel torzított gitár-témákat, de a hangsúly mindenképpen a hatásvadászaton van.) Ez azért mégiscsak vicces, mert gondolkodjunk el, mi jut eszünkbe, ha meghallgatjuk az Aborymtól a Chernobyl Generation-t, vagy a Nagelfartól a Kapitel IV, Der Winter (Trümmer)-t. Még az Ulvernek sem jött össze, hogy olyan táncolható gépzenét alkosson, mely fenntartások nélkül hallgatható, pedig az tényleg egy másik szint.

infect

A fő hiba abban rejtezik, hogy a bevallottam System of a Down és Linkin Park kedvelő duó hatásai pofátlan módon jelentkeznek a Vicious Delicious-on, és itt nem csak az a gond, hogy ezeket a zenekarokat kellett megemlítenem, hanem úgy egyáltalán a nu és egyéb metálok lehető legelhasználtabb pillanatainak szentelnek komplett dalokat (Artillery, Heavyweight), vagy bizonyos részeket. Ahogy idehaza szokták mondani; cipőt a cipésztől. A Converting Vegetarians dupla cd formájában képes volt különválasztani a szükségesen különválasztandó részeket, a négynegyedet a kísérletezéstől, és ezzel értékállóvá tenni a 2003-as kiadású albumot.

Csavar nincs, szellemesség nincs, csak a végtelen naivitás, és ez az egyetlen ok, amiért más szempontok szerint kell vizsgálnunk a szóban forgó korongot. Aki hallotta és emlékszik Mike Oldfield - Discovery című lemezére, annak derenghet a dalok bizarr kimértsége, a kemény rock elemek feltűnően tiszta, mérnökien megtervezett és egyben nagyon is hangulatos felhasználása. Hasonló a helyzet esetünkben is, mivel ez a tökéletes precizitás és sablonosság, ami emlékeztet minket arra, hogy nem szabad túl komolyan venni ezeket a próbálkozásokat, hiszen a psytrance egy egész más nézőpontot követel magának. Nem tud, és nem is akar más atmoszférát megragadni, mint ami eredendően a sajátja, mint ahogy a bevezetőben már említett bandák sem képesek túllépni önmagukon.

Tehát ha lélekben megnyugodtunk, akkor kijelenthetjük, hogy a Vicious Delicious-al nincs is olyan nagy gond, főleg, hogy a 70 perc második felében javarészt igencsak kellemes, ha nem is vegytiszta Infected Mushroom hallható, melyek közül főleg a befejező, Before-t tudnám kiemelni. Ez önmagában nem elég a jó osztályzathoz, szerencsére egy-két valóban kínosra sikerült hip-hop/metal ötvözetet leszámítva megvan benne a kellően lendületes, utazásra csábító egzotikus légkör, mely kiválóan alkalmas autóvezetéshez, vagy egyéb gépies elfoglaltságokhoz.

Ha leragadnék a klasszikus értékelési szabályoknál, 5 pontnál nem tudnék többet adni, de így:

8/10

rtp

Infected Mushroom - I’m the Supervisor kritika

Infected Mushroom