Totális lepusztultság. Posztapokaliptika kőbaltákkal, átharapott torkokkal tarkítva. Szomjasan, félőrülten küzdeni a vízért, élelemért, a tiszta levegőért. Nincs más út, nem vagyunk különlegesek, nem figyel ránk senki az űr csendjéből, sem a föld alól. A populációk, fajok, törzsek nagy része elhullik, akár az egy szem légy több millió lerakott petéinek túlnyomó többsége. Élelem lesz más élőlények számára, vagy a talajt táplálják.

A már több mint két évtizedes zenekar számára továbbra sem lett szebb a világ, a The Eye of Every Storm impressziói, komor fellegeken való merengései után megérkezett a belőlük hulló, mérgező csapadék. A megtisztulás hiábavaló, a friss vér által feszített erek elnehezülnek, a légzés felgyorsul, a test aszottá válik, a szellem pedig reflexekké degradálódik. A nyitó Given to the Rising a maradványok között keresgél túlélők után, még van idő átgondolni a múltat, történetét mindannak, amely elvezetett a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút. A végső rendeltetés. Az utolsó egyedek összegzik a tanulságokat, mely tudás talán lerakódik egy ismeretlen merevlemezen a természet rendszerében, fosszíliáinkban, építőköveinkben. Tanulság van, de nem a mi számunkra. Ami következik, az már csak a brutális végjáték.

neuneu

Fear and Sickness. At the End of the Road. Water is not Enough. Origin. Nem törekedtek a szimbolikus megfogalmazásra, sem a koncepció és a zene idealizálásra, az élek eltűntetésére. Lényegében két hangulat, két kép határozza meg a dalok pszichikai állapotát. A baljóslatú várakozás, és maga a romlás, a pusztulás víziói, mely zenei eszközökkel kifejezve, ha nem is kizárólag jellemzően a dühös, de annál nyomasztóbb stoner-hc, sőt a klasszikus doom stílusból merítve teszi le az alapokat, melyet az elmúlt években divatossá vált, de a Neurosistól régóta megszokott kaparászó, idegtépő zajokkal fokozzák a tébolyig. Goromba és szúrós, a kontinenseket átszelő szél messziről hozza a morgó hangfoszlányokat, amelyek közeledtükkel robajjá terebélyesednek. A dalok szerkezetét tekintve olykor ugyan helyet hagynak a hatás kibontakoztatására, többnyire azonban a minimalista – nihilista, lehangolt, zajos gitárjátéké, torokszaggató üvöltésé, és a jól ismert, markáns dobolásé a főszerep.

Summa summarum, vérbeli Neurosis album lett a Given to the Rising, a Times of Grace csapásirányát kevésbé rétegzetten követve, az utóbbi két lebegősebb lemez felgyülemlett hordalékaiból gyúrva. Sokat fogjuk hallgatni.

9/10

rtp

neurosis.com

kapcsolódó cikkek:

Neurosis - The Eye of Every Storm (kritika)