A makói Gire zenekart sokan ismerhetik azok közül, akik idehaza kedvelik a szélsőséges muzsikákat, sűrűn járnak koncertekre, emellett nap, mint nap részt vesznek a súlyos harcokkal terhelt háborúban, amit az interneten vívnak a földi nemzetek fiai. A Gire valahol ebből az információs és kommunikációs káoszból bukott a felszínre, köszönhető ez nem utolsósorban annak, hogy a formáció fennállása alatt nem kapaszkodtak úgy zenéjükbe, mint gyermek a plüssállataiba, hanem mindenki számára grátisz hozzáférhetővé tették összes munkájukat. Ez az „üzleti baklövés” mégiscsak kifizetődőnek bizonyult, az első nagylemez megjelenését, több, mint egy éves késés után is nagy várakozás előzte meg, annak ellenére, hogy meglepetésre senki nem számított, tudniillik túlnyomórészt a régi dalok új köntösbe bújtatása, feljavítása volt a kitűzött cél.

zsírzoliNémi aggodalommal álltam neki a cd végighallgatásának - ugyanis soha nem voltam feltétlen híve a Gire-nak -, maradéktalanul talán az utolsó, Nádak, Erek demo nyerte el a tetszésemet. Ennek okai elég különbözőek, néha Zolcsi énekét találtam nem beleillőnek, olykor úgy gondoltam a dogmatikus értelemben vett metal témák nem állnak jól a bandának, máskor a dobgép és a hangzás lógott ki az összképből. Azonban mégis van valami, amiért alkalmanként késztetést érezzek arra, hogy időt szakítsak rájuk. A faktum ugyanis az, hogy a Gire különleges zenét játszik, és erre a speciális hangulatra olykor szomjazom.

Vegyük sorra a tudnivalókat. Ők a modernnek definiálható thrash metal irányából építkeznek, melyet mind zeneileg, mint szellemileg próbálnak többlettartalommal ellátni, így jut a szintetizátornak jelentős szerep, így hat egészen sajátságosan a mechanikusan kattogó gépi dob, így lesz szerves része a produkciónak a tradicionális magyar népi és műköltészet által inspirált líra, és így fonódik bele a pentaton skála szabályrendszere a saját maguk által kreált dallamokba. Ez önmagában csodálatosan hangzik, a megvalósulás azonban legalább annyira sokarcú, mint az előbbi felsorolás. Alkalomadtán üti egymást ez a változatosság, teszem azt, két egymást követő dalrész nem fonódik egymásba, vagy egyes témáknak, hangzatoknak nincs igazán értékelhető szerepe.

zsírtomi A Zöld zivatar kétségkívül bombasztikus nyitányát követő gitársikongatós majd rögtön az ebből nyíló gonoszkodós daráló játék, illetve ezek folytatása kissé „egymásmellérakottnak” tűnik, úgy a 4. perc körül kezd kiteljesedni a dal természetes kontúrja, innentől viszont töretlenül árad a már régebben általam emlegetett „közép-európai’ atmoszféra, amely vonzerejük velejét jelenti. Ez a jelenség szinte minden dalban felüti fejét, néha több, néha csak sejtelemnyi ideig. Kibukkan a szög a zsákból, a magam részéről meg kell állapítsam, hogy a Gire-nak jobban állnak a dark-folk-pszichedelikus rock jegyek, mint a keménykedés, ezektől lesz igazán megkapó a Hét Madár, az Éjmély, Az őzek futása vagy a Nádak, Erek. Megjegyezném azt is, hogy annak ellenére, hogy a tiszta ének elég halvány, erőtlen, mégis tetszetős, több teret kellene engedni neki. El lehet játszani a gondolattal, milyen végeredményt kapnánk, ha ezekre az amúgy is erős hangulati elemekre több hangsúlyt fektetnének, és nem hegyezné ki itt-ott egy direktebb, nyersebb riff az adott dal elasztikus hajlatait.

Ezek mellett viszont nem törpülnek el a fentebb meghatározott erények, bőven van még mit kiaknázni, az általuk használt bőséges eszköztár és a kreativitásuk ténye is afelé mutat, hogy hallunk még felőlük jobbnál jobb dalokat. A lényeg pedig megmaradt, zenéjük élmény, a legtöbbünkben megtalálható kis világot tükrözi vissza, oly módon, ahogy a népmesék is a különböző személyiségek egy-egy archetípusát jelenítik meg. Telve van a békés természet színeivel, illataival, a hozzájuk kötődő érzéseinkkel, a tájak történeteivel, akár régi mondáink. Ebben a stílusban ez teszi őket példa nélkülivé, ezért is várták annyian ezt a megjelenést.

Néhány száraz információt nem írtam le a cikkben, mindenki könnyen utánajárhat a részleteknek, a Gire honlapján

, az ottani fórumon is egészen biztos kap válaszokat az érdeklődő.

8/10

rtp

Nádak, erek demo kritika

Interjú Kátai Tamással (Gire, Thy Catafalque)