Némi aggodalommal álltam neki a cd végighallgatásának - ugyanis soha nem voltam feltétlen híve a Gire-nak -, maradéktalanul talán az utolsó, Nádak, Erek demo nyerte el a tetszésemet. Ennek okai elég különbözőek, néha Zolcsi énekét találtam nem beleillőnek, olykor úgy gondoltam a dogmatikus értelemben vett metal témák nem állnak jól a bandának, máskor a dobgép és a hangzás lógott ki az összképből. Azonban mégis van valami, amiért alkalmanként késztetést érezzek arra, hogy időt szakítsak rájuk. A faktum ugyanis az, hogy a Gire különleges zenét játszik, és erre a speciális hangulatra olykor szomjazom.
Vegyük sorra a tudnivalókat. Ők a modernnek definiálható thrash metal irányából építkeznek, melyet mind zeneileg, mint szellemileg próbálnak többlettartalommal ellátni, így jut a szintetizátornak jelentős szerep, így hat egészen sajátságosan a mechanikusan kattogó gépi dob, így lesz szerves része a produkciónak a tradicionális magyar népi és műköltészet által inspirált líra, és így fonódik bele a pentaton skála szabályrendszere a saját maguk által kreált dallamokba. Ez önmagában csodálatosan hangzik, a megvalósulás azonban legalább annyira sokarcú, mint az előbbi felsorolás. Alkalomadtán üti egymást ez a változatosság, teszem azt, két egymást követő dalrész nem fonódik egymásba, vagy egyes témáknak, hangzatoknak nincs igazán értékelhető szerepe.
A Zöld zivatar kétségkívül bombasztikus nyitányát követő gitársikongatós majd rögtön az ebből nyíló gonoszkodós daráló játék, illetve ezek folytatása kissé „egymásmellérakottnak” tűnik, úgy a 4. perc körül kezd kiteljesedni a dal természetes kontúrja, innentől viszont töretlenül árad a már régebben általam emlegetett „közép-európai’ atmoszféra, amely vonzerejük velejét jelenti. Ez a jelenség szinte minden dalban felüti fejét, néha több, néha csak sejtelemnyi ideig. Kibukkan a szög a zsákból, a magam részéről meg kell állapítsam, hogy a Gire-nak jobban állnak a dark-folk-pszichedelikus rock jegyek, mint a keménykedés, ezektől lesz igazán megkapó a Hét Madár, az Éjmély, Az őzek futása vagy a Nádak, Erek. Megjegyezném azt is, hogy annak ellenére, hogy a tiszta ének elég halvány, erőtlen, mégis tetszetős, több teret kellene engedni neki. El lehet játszani a gondolattal, milyen végeredményt kapnánk, ha ezekre az amúgy is erős hangulati elemekre több hangsúlyt fektetnének, és nem hegyezné ki itt-ott egy direktebb, nyersebb riff az adott dal elasztikus hajlatait.
Ezek mellett viszont nem törpülnek el a fentebb meghatározott erények, bőven van még mit kiaknázni, az általuk használt bőséges eszköztár és a kreativitásuk ténye is afelé mutat, hogy hallunk még felőlük jobbnál jobb dalokat. A lényeg pedig megmaradt, zenéjük élmény, a legtöbbünkben megtalálható kis világot tükrözi vissza, oly módon, ahogy a népmesék is a különböző személyiségek egy-egy archetípusát jelenítik meg. Telve van a békés természet színeivel, illataival, a hozzájuk kötődő érzéseinkkel, a tájak történeteivel, akár régi mondáink. Ebben a stílusban ez teszi őket példa nélkülivé, ezért is várták annyian ezt a megjelenést.
Néhány száraz információt nem írtam le a cikkben, mindenki könnyen utánajárhat a részleteknek, a Gire honlapján
, az ottani fórumon is egészen biztos kap válaszokat az érdeklődő.
8/10
rtp
Interjú Kátai Tamással (Gire, Thy Catafalque)