Bár minden idők legerősebb ukrán (black) metal zenekara, a Hate Forest 2005-ben feloszlott, a korábban több kiváló kiadvánnyal is előálló Nokturnal Mortum pedig a skandináv (főleg finn) folk metal zenekarok nyomdokaiba lépett, Ukrajna még nem vérzett ki teljesen. Van egy-két, errefelé kevésbé ismert banda (Svarga, Lutomysl, stb.), akik elég jó zenét nyomnak, de azért nem lehet velük Dunát (Dnyepert) rekeszteni, így kíváncsi voltam, hogy az ismeretlenebb bandák közt miket lehet fellelni. Ezért jó ötletnek tűnt meghallgatni a Carpathian Might válogatást, mely címe szerint a kisoroszok black metal színterével foglalkozik. 17 szám, 16 előadó - ezek közül egyet sem ismertem korábban. Egyesével veszem a trackeket:

A Krodával rögtön ígéretesnek bizonyult a kezdés, a skandinávokétól jellegzetesen eltérő, vaskos, erőteljesebben megszólaló gitárok életképes témákat okádnak magukból; a legközelebbi párhuzam a Drudkh lehet, a népzenés behatás itt is tetten érhető, bár a Kroda sajnos nem annyira diszkrét és óvatos ezek beépítésével, mint nevesebb honfitársaik. (7.5)

Kroda

A Capitollium az a banda, amelyik kétszer is szerepel a lemezen: sok szempontból idejétmúlt zenével próbálkoznak: ócska billentyűfutam nyit, thrashes riffek, gitár nélküli basszus-szintiszőnyeg-ének részek is akadnak, a végeredmény viszont valahogy mégsem olyan rossz, mint így elmondva. (5.5)

A harmadik dal a Tini Zabutyh Predkiv nevű formáció kissé amatőr, de nyersnek mégsem nevezhető hangzású felvétele, mely azt mutatja meg, hogy milyen egy átlagos black metal zenekar, melyből a világ minden szegletében tucatnyi akad. (3)

Tini Zabutyh Predkiv

A Goliard is ugyanígy származhatna a világ bármelyik szegletéből, alighanem kezdő zenészekről van szó: eredetiség cseppnyi sincs a munkájukban, dalukat egy rongyosra kopott gonoszkodó szintitémával próbálják eladni, sikertelenül. (2)

A Dragobrath végre megint egy vaskosabb gitársoundot vesz elő és hagyja a szintetizátort - összefüggést ugyan nem sejtek ezek és a minőség javulása között, de ez egy teljesen vállalható darab. (6.5)

Szintetizátort a Den of Winter sem használ, gitárhangzásuk viszont nyersebb és vékonyabb, a basszus pedig hülyén elüt ettől teltségével. Ez is egy kezdő formációnak tűnik, mely nem tud túllépni a kliséken, de néhányszor sikerül elkapni egy-egy hangulatot. (3.5)

A Gardarika casio gyerekszintetizátoros cintányérokkal indít, és ennek a hangszernek az alkalmazását a továbbiakban is következetesen űzi, ráadásul több mint hat percen át. (1)

Gardarika

A csodás nevű Balance Interruption igazi zajos-visszhangos kásával támad, ami a sok ócska szintetizátor banda után még jól is esik. Van pár disszonáns téma, és egy rendkívül halovány esély arra, hogy egyszer valami értelmeset is produkálnak. (4)

A Lamia Culta a legborzalmasabb szintetizátoros idétlenségek egyike a lemezen. Vagy valami értelmesre kell használni azt a hangszert, vagy messziről elkerülni. Inkább próbálkozzon valaki átlagos, de legalább igazi riffekkel, minthogy ilyen gusztustalan alibizéssel próbálja eladni magát. Néhol hárfa hangszínen szólaltatják meg a billentyűket; ez már annyira rossz, hogy szórakoztatóbb is kicsit, mint a többiek. (2)

A Molphar gyakran heavy metalos, egészen pontosan Iron Maidenes akar lenni. Van néhány jobb momentuma a felvételüknek, az ének viszont katasztrófa. (3)

Necronomiconék biztos azt hiszik, hogy rendkívül true nekro hangzást sikerült kreálniuk, ami egyrészt nem igaz, másrészt, ha a sztaniolpapír zörgéséhez hasonlóan fémes (tehát vonalas) gitárhangzást félretesszük, felfedezhetjük, hogy zéró affinitásuk sincs a black metal riffeléshez. Egy vállalhatóan sikerült akkordbontogatós rész van azért. (2.5)

Capitollium

A Capitollium újabb dala a „vakok közt a félszemű a király” mondás igazságát erősíti meg. (5.5)

A Dammerung egy tökéletesen jellegtelen, megint csak vonalas gitárhangzású hulladékot rakott fel ide. Lehet, hogy több zenei tudás van benne, mint a lemezen szereplő társaik némelyikében, de semmivel nem ér többet egyiküknél sem. (1.5) Kivétel talán a tragikus Vastum Silentium. (1)

A Dogmat nevetséges dobozhangzású felvétele a szintetizátort leszámítva inkább death, mintsem black metal, a vokálok pedig a Celtic Frostot idézik - ez a párhuzam persze semmilyen hatással nincs a zene minőségére. (2.5)

A Nebulae 31 egy valami hihetetlen idegesítő dobgéppel játszott, összetett, Arcturus hatásokat is magán mutató, vonósokkal is operáló progresszív/black/death metal zenekar. De itt legalább történik valami. (4.5)

A lemezt záró Knelltől elvárható volna, hogy a Krodához hasonlóan mutasson valamit. Nem sikerül. A vokál itt Abbathot idézi, a dobgép rossz, a gitár érdektelen. (2)

Összegezve: ne próbálkozzunk ismeretlen black metal zenekarokat tartalmazó válogatáslemezek hallgatásával, mert rövid úton megutálhatjuk a műfajt. Az album egyébként letölthető* teljes egészében a válogatás honlapjáról

, de ezt nem ajánlom senkinek.

3/10

a ’ ördög

*(csak ukrán nyelven működik az oldal, de rövid keresgélés után így is megtalálhatóak az mp3-ak)