A Siculicidium történetének legutóbbi fejezete, a Funebre-vel közösen kiadott split MC egy nagyon jól sikerült epizód volt, és noha a vele való ismerkedés kezdeti fázisában a Funebre komorabb felvételei jobban tetszettek, mára egyértelműen kiderült, hogy az erdélyi zenekar három tüzesebb, dallamosabb száma tette elsősorban maradandóvá a kiadványt. Ezek a dalok bónuszként felkerültek erre az új ep-re is, nagylemeznyi hosszúságúra hizlalva azt. Akik lemaradtak a kazettáról, már csak ezért is érdemes beszerezniük a Lélekösvényt.

De térjünk át az új számokra – két fontos változást már előre lehetett tudni, egyrészt ezekben a dalokban nem Khrul dobol, másrészt, hogy magyar nyelven hangoznak majd fel a vokáltémák. Utóbbi tényező a szembetűnőbb, egyben az, amellyel sokadik hallgatás után is csak részben tudtam megbékélni. Azt hiszem, ez nem amiatt van, mert ezek a szövegek a szokásos black metal klisék egyik csoportját járják végig, középpontban az erdővel, a magánnyal, és a többi jól ismert rokon toposszal. Az igazi ok az abban rejlik, hogy túlságosan hangos és túlságosan központi a szerepe, mind a régebbi dalokhoz képest, mind általában. A legkevésbé az Ösvények, csillagok című számban szerencsés az ének, itt a "Fény terjedjen!" sort újra és újra "Béke legyen!"-nek értettem, ami mondanom sem kell, nem kívánt komikus felhangot ad a dalnak.

Lélekösvény

További újdonság, hogy az új dalok középtempósabbak és vontatottabbak lettek. Hiányoznak is kicsit a begyorsulások, de a lényeg, a korábbi dalokban megismert szenvedélyesség megmaradt, és emellett minden más megjegyzés csak sallang. Természetesen, ahogy a régiek, úgy ezek sem tartalmaznak eddig nem hallott elemeket, újdonságokat, egyéb idegen elemeket - egyes ízekről konkrét zenekarok is beugranak, pl. néhol a Bathory, de ezek nem lépnek át a nyúlás kategóriába, hanem inkább csak utalásokként értelmezendőek.

Ami újdonság a kiadványon, az a Nap és a Hold című akusztikus gitáros, „tábortűz mellé" illő dal, aminek nemcsak zeneileg, de szövegileg sincs sok köze a többihez, furcsa módon mégis illik a lemezre. Ezzel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy ez így a maga módján telitalálat, de nem lenne szabad abba a hibába esni a későbbiekben sem, amit többen is elkövettek, legutóbb például a kiváló Drudkh, hogy ezen felbuzdulva egész albumra való akusztikus dalt írjanak.

Mindent egybevetve, a Lélekösvény beszerzésre ajánlottnak bizonyult, meglátjuk, sikerül-e nekik az, amibe az utóbbi időben gyakran beletört a hasonló kategóriába tartozó black metal bandák foga: az, hogy egy teljes hosszúságú, egybefüggő anyagon is izgalmasak maradjanak.

8/10

a’ ördög

mirgilus siculorum