A Mgła eddig nem eredetiségével harcolt ki egyöntetű, igaz nem is túlságosan lelkes elismeréseket szakmai körökben, ennek ellenére sokan éreztük a helyes úton való lépdelésüket, a lényegre törő, zsigeri zenéjük lehetőségeit. Amit itt és most hallhatunk, az egy lépéssel megelőzte a várt eredményt, alig 11 perc alatt megvalósul, amit eddig egész évben hiányoltam.
Körülbelül a Nachtmystium – Eulogy IV alatt kavarogtak bennem hasonló benyomások, mindenféle mesterkéltségtől mentes, tüzes, lendületes, keménységében és tonalitásában kiegyensúlyozott anyag, a magam részéről semmilyen negatív kapaszkodót, vagy oda nem illő körítést nem találtam a Mdlosciban. A fent említett csapat mellé még a svéd Svartsyn nevét is fel szeretném hozni, mivel szigorúan véve ugyanabban a közegben mozog a lengyel gárda, utóbbiak viszont helyenként sem tudtak hibázni akár a dalírást - akár a megszólalást vizsgáljuk. Szúrós gitársound, ízes dobjáték, és az undortól eltelt énekhang, mindezt a világos, közérthető, ennek ellenére csöppet sem unalmas dalszerkezetek jegyében tálalva.
A vokálnál nem véletlenül említettem a kifejezésmódot: a kétszámos kiadvány címe magyarul émelygést jelent, esetünkben jelentős pluszt ad ez a hisztérikus és a mély hörgés között váltakozó hangnem, tartalmazva a szélsőséges érzés minden taszító szegmensét.
Összegezve: 2006-ban a Truppensturm bemutatkozó ep-je mellett viszi a prímet, csak remélni tudom, hogy a jövőben nem adják alább, nem fontolgatnak semminemű kísérletezést, és az esetleges nagylemez megjelenése sem készteti őket túlzó, vagy hasztalan lépésekre.
rtp
10/10
kapcsolódó cikkek:
(kritika)