Pár hónappal ezelőtt arról kaptunk híreket, hogy a Velvet Cacoon utóbbi, nem kiadón, hanem neten keresztül terjedő kiadványain nem a saját zenéjük hallható. Az egyik igazi előadóról azonban csak alig-alig találtunk információkat, ezért magunk jártunk utána. Mint kiderült, az általunk egekig magasztalt anyagot

 

, pontosabban annak teljes albumnyi hosszúságú eredetijét (Shipwrecks and Russian Roulette) egy 21 éves oregoni lány készítette egymagában, Korouva néven. Tudomásunk szerint ez az első interjú melyet zenéjével kapcsolatosan adott. Kérésére az interjú eredeti angol szövegét is publikáltuk.

1. A lemezed néhány részét ellopta a Velvet Cacoon és más címen (How the Last Day Came and Stayed Then Faded Into Simulated Rain) elterjesztette az interneten. Van valamilyen kapcsolat a Velvet Cacoon tagjai és közted? Mi a véleményed az eljárásukról? Hallottad ezt a megcsonkított változatot? Mi a véleményed róla? A borítója nagyon szép, és hasonló stílusú, mint az igazi lemezé. Van köze hozzád?

Valójában nincs igazi problémám a Velvet Cacoon-nal, és nem tekintettem volna lopásnak, amit tettek, ha valami valóban újat hoztak volna létre a Shipwrecks-en található zenékből. Lényegében lenyúltak néhány albumot másoktól, itt-ott hozzátettek egy-két apróságot és elnevezték a sajátjuknak. Elég ironikus, de úgy gondolom, hogy a kreativitásuk uralma alá kerültek. Nem hiszem, hogy bárkivel is meg akarták osztani a Velvet Cacoon alkotó folyamatát, még más művészekkel sem. Azt akarták, hogy a project maradjon az irányításuk alatt, legyen tiszta, tartózkodjon a külvilágtól. Ez az egész sajnálatos. Mikor túlságosan, szinte megszállott módjára birtokolni akarod az általad létrehozott dolgokat, kockára teszed, hogy a birtoklás váljon a művészeted kifejező formájává.

Ha létezik művészet a Velvet Cacoon munkáin belül, akkor az - azt hiszem - az magához a zenekarhoz, mint önálló létezőhöz köthető. Valójában a Velvet Cacoon teljes arculata nagyon szép és csábító. Úgy értem - teljesen banális dolgok közepette - Josh (a Velvet Cacoon egyik állítólagos tagja- a szerk.) létrehozott egy misztikus fantáziavilágot, ahol a művészi géniusz többé nem volt elavult. Olyan ez, mintha hirtelen mindenki úgy tenne, hogy az abszint fénykorában él Franciaországban, ahol a hedonizmus még felforgatásnak minősült. Azt hiszem, a múlt iránt vágyakozó emberek manipulálása az egyik legerőteljesebb és legszörnyűbb tett, amire egy művész képes lehet, mert a nosztalgia belül, a középpontban mindig üres. Az emberek felháborodnak, megrémülnek, becsapva érzik magukat, mikor hirtelen megcsapja őket a valóság szele.

Igazából semmi bajom Josh-sal. Engem egy nagypapára emlékeztet, aki szépen kidolgozott meséket ad be az unokáinak és kicsit rosszul érzem magamat amiatt, hogy ez az egész dolog ilyen szomorú véget ért. Nem sokkal ezelőtt egyébként kontaktusba kerültem vele, de ennek a története unalmas és nevetséges, így hát inkább nem részletezem. A Velvet Cacoon rajongók elég, ha azt tudják, hogy soha nem volt semmilyen kapcsolat a Korouva és a VC között. Először augusztus közepén láttam a Velvet Cacoon nevet, mikor tudomást szereztem a lopott dalokról és a lopott artwork-ről. Akkor még azt sem tudtam, hogy Josh érintett az egészben.

Miranda Lehman

2. Utánajártál annak, hogy kicsodák ők? Hallottad a saját zenéiket? Van véleményed róluk?

Jobban szeretem a zenéjük leírásait olvasni, mint hallgatni azt.

 

3. Kétségkívül egy bizonyos szubkultúrában jó páran megismerték a Velvetnek köszönhetően a munkásságodat. Örülsz ennek, vagy félsz attól, hogy netán becsúszol ebbe a skatulyába? Mi a véleményed erről a körről, ismersz, hallgatsz ide kötődő zenekarokat, előadókat?

Mindenhol megtalálhatóak azok, akik élvezetből hallgatnak zenéket és azok, akik azért hallgatnak bizonyos zenéket, mert úgy érzik, hogy ezzel tekintélyt szereznek maguknak (társaságilag, intellektuálisan, metafizikai szinten…). A zenehallgatók 90%-a utóbbi kategóriába tartozik, ezért én szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy egyáltalán találkozom őszinteséggel. Biztos vagyok benne, hogy az őszinteség hiánya miatt aggódnak a zenészek és a művészek attól, hogy bekategorizálják őket. Az olyan emberek mindig zavarba ejtenek, akik bizonyos bizarr, fetisizált kritériumok alapján utasítanak el zenéket. Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam az emberek, amíg meghallgatják a zenémet.

 

4. Bár ilyet általában a rajongók kérdeznek, de a te zenéd valóban kifejezetten egyedi, van benne elég ódonság, ódivatú dallamok, nem figyelsz görcsösen a tökéletes megszólalásra, nincs benne általános zenészbetegség, egyáltalán zenészként tekintesz magadra?

Azt hiszem, sok tekintetben találok szépséget a tökéletlenségben. Élvezem a befejezetlen, a hibás dolgokat és különösen az önfeledést. Szeretem azt képzelni, hogy ezeket a dalokat magamban hordozom kislány korom óta, és az idők során karcosak és szakadtak lettek, mint egy kedvenc könyv. Sohasem szerettem volna elérni a tökéletességet a lemezzel, csak valami őszinte dolgot akartam létrehozni; valamit, ami olyan közel kerülhetne az igazsághoz, amennyire csak képes vagyok rá. A tökéletesség sokkal büszkébb cél, mint az őszinteség, de utóbbit legalább annyira lehetetlen elérni. Miranda LehmanDallamokat hozok létre, hangokat rendszerezek, együttműködöm az emlékeimmel és a természettel, ezért nem tudom, mi vagyok én valójában. Nem mondhatnám, hogy zenész vagyok, talán csak zenéket alkotok filmekhez, amelyeket még nem készítettem el. Nem tudom.

 

5. A szövegeket nem találtuk meg sehol, fontos volna egyébként a számodra, hogy megismerjék azokat a hallgatók? Van valami koncepció amúgy bennük, vagy inkább csak szórványos impressziókról beszélhetünk?

A Shipwrecks & Russian Roulette albumnak sohasem voltak írott szövegei. A dalok többnyire improvizáltak és ösztönösek, noha számos téma van, ami ismétlődik. 17 éves koromban kezdtem el dolgozni az albumon, mikor igencsak mélyponton voltam, így a szövegek főként a menekülés és az óceán témakörét járják körül. Úgy gondolom, hogy ez a zene egyszerre megnyugtató és nyomasztó. A felvételek készítése közben sokat sétáltam egyedül a parton, és emlékszem, hogy egy nap az egész óceánt a legsúlyosabb, legáthatolhatatlanabb köd borította be, amit csak el tudsz képzelni. Akkor szembe találtam magam egy halászhajó roncsával, és azt hiszem, úgy éreztem sok a közös bennem és a roncsban, ezért ott maradtam egy darabig. Ez egy nagyon magányos élmény volt, szerintem sok tekintetben befolyásolta az albumot.

 

 

6. Jelent számodra inspirációt a dalszerzésben a testiség, legyen szó szexualitásról, vagy akár alkoholról, finom ételekről, bármi egyéb élvezetről?

A hedonizmust jobb, ha érintetlenül hagyja a kreativitás. Szeretem tisztán tartani a bűneimet. Úgy érzem, az élet maga annyira ellentmondásos: érdekes, gyönyörű, valamint rémisztő egyszerre, hogy a bűneim elhalványulnak mellette. Sokkal inkább inspirálnak a villámok, az erdők, az állatok sötét odúi, mint bármilyen más testi, anyagi dolog. Van valami nagyon titokzatos és nyugtalanító a nem tapasztalható, elvadult világban. Absztrakt, mégis ismerős. Ezt az ellentmondásos kombinációt jóformán kimeríthetetlennek tartom.

 

 

7. Hol és kikkel zenéltél korábban, zenéltél egyáltalán? Az összes hangszeren te játszol a lemezen?

Hegedültem egy nagyzenekarban, fiatalabb koromban. Készítettem egy-két felvételt telefonon keresztül egy másik művésszel, aki nagyon messze él tőlem, még mielőtt elkezdtem volna dolgozni a Shipwrecks-en. Én hegedültem és zongoráztam a felvételeken, minden más csak hangminta és sample.

 

 

8. Rendelkezel egy Myspace oldallal

is. Nem gondolod hogy a Myspace egy buziság és egy jó honlap sokkal pofásabb, praktikusabb lenne, mint a ronda és korlátolt Myspace?

Haha, a Myspace egy szar, kizárólag a Velvet Cacoon miatt regisztráltam oda. Egy másik honlapon is megtalálható vagyok, egy kollektíváén, amely zenészeket gyűjt össze. Ennek Fjord Records a neve. Azonban ez az oldal állandóan fejlesztés alatt áll, és nem tudom, mikor lesz megint elérhető.

 

 

9. Miért nem normális kiadón keresztül és normális példányszámban adtad ki a Shipwrecks and Russian Roulette-et? Ha jönne egy kiadó azzal, hogy azonnal újra kiadja az egészet „normális” terjesztéssel, elfogadnád? Mik az elvárásaid egy kiadóval szemben?

Őszintén szólva, sokkal jobban érdekelt az, hogy egyáltalán megjelenjenek a zenéim, minthogy a kiadóknak való házalással töltsem az időmet. Nem akartam kompromisszumot kötni, sem azt, hogy elutasítsanak, azt akartam, hogy mindig enyém legyen az utolsó szó. Ez azt eredményezte, hogy mindössze 100 példány készült el a cd-mből és mindent magamnak kellett csinálni (a kiadással kapcsolatban). Naiv voltam abban az értelemben, hogy azt gondoltam, egy kiadó teljesen kezében tartaná az irányítást, és ezért elidegenednék a végterméktől. Nem bánnám, ha újra kiadnák az albumot, valójában szeretném, ha megvolna otthon bakeliten. Nagyszerű lenne, ha több ember juthatna hozzá.

 

 

10. Oldalad tanulsága szerint hamarosan új albummal jelentkezel. Mit várhatunk tőle, mennyiben lesz más, mint a Shipwrecks and Russian Roulette?

Vettem egy kisebb xilofont és egy gyermekharmonikát, amin alig lehet játszani. A mostani zongorám egy egész telén keresztül gyűjtötte magába a mohát és a pókhálót egy nyaraló verandáján, így a hangja gyönyörűen kiszámíthatatlan, de sajnos nincs összehangolva a xilofonnal. Szeretnék valamikor írni egy teljes „szimfóniát” avítt gyermekhangszerekre, amelyeken talán egy rémes börleszket lehetne játszani - bár ez inkább életcél. A következő album munkacíme A farkasok álma (Dream of The Wolves), és ez az album sokkal inkább havas, mint esős, sokkal inkább a hegyekről szól, mint az óceánokról. Ennyit tudok róla elmondani jelen pillanatban.

 

11. Végül egy klasszikus: minden idők 5 legjobb albuma?

Sohasem tudnám kiválasztani a legjobb ötöt, de elmondom, hogy miket hallgatok mostanság: Wild at Heart, Nino Rota, Noi, Elgar e-moll concertója csellóra, Jacqueline Dupre által előadva, valamint Ennio Morricone is nagyszerű.

 

 

Vége.

[size=1">Akit érdekel a lemez, keresse Soulseeken.[/size">

english version:

1. Some parts of your album have been stolen and spread around the web by Velvet Cacoon with another title (How the Last Day Came, Stayed, then Faded into Simulated Rain). Is there any connection between the members of Velvet Cacoon and you? What do you think about their conduct? Have you heard this maimed version? What do you think about it? It’s cover-painting is really beautiful and its style is quite similar to the original one. Do you have anything to do with that?

 

I dont actually have any big problems with Velvet Cacoon, and I wouldn’t have considered their action theft if they had created something honestly new with the music from Shipwrecks... In essence they chopped down some albums from other people, added a few things here and there and then called it their own. Ironically enough, I think they were being possessive of their creativity! I dont think they wanted to share the construction of Velvet Cacoon with anyone, not even other artists. They wanted the project to remain controlled, contained, and untainted by the outside world. Its unfortunate, because when you become too obsessed with owning the things you create, you run the risk of letting the act of possesion be your art form.

If art does exist within Velvet Cacoon I think it’s in their creation. Actually, the whole facade of Velvet Cacoon is very seductive and beautiful...I mean, in the midst of total banality, Josh created a mysterious fantasy world where the "genius artist" was no longer obsolete; it was like suddenly everyone could pretend they were living in absinthe drinking france, and that hedonism was still subversive. I think manipulating people’s longing for the past is one of the most powerful and horrible things an artist can do because the very core of that nostalgia is nonexistant. When the air of that world suddenly becomes contaminated with reality, it leaves people feeling upset, bewildered, and cheated.

I actually don’t dislike josh. He reminds me of a grandfather telling elaborate tales to his grandchildren and i feel badly that things have ended up as bitterly as they have. Josh and I interacted a while ago, but the story is dull and ridiculous so i prefer not to elaborate. Velvet Cacoon fans need only know that there has never been any connection between VC and Korouva. The first time I ever read the name Velvet Cacoon was in mid August when I learned about the stolen songs/artowork...at that point I didn’t even know that Josh was involved.

 

 

2. Have you checked who they are? Have you heard their own music? What do you think about it?

I like reading descriptions of the music more than I like listening to it.

 

3. It seems obvious that this whole thing has made you known in a certain subculture. Are you happy about that, or are you afraid of getting labeled with this genre? What do you think about these circles? Do you know or listen to any bands coming from there?

I think in every circle there are those who listen to music because they enjoy it, and those who listen to music because they feel it affords them a certain level of prestige (social, intellectual, metaphysical...). I would say 90% of the music appreciating world belongs to the latter, so I feel lucky to encounter sincerity at all, anywhere. I mean really, it’s the insincere that make musicians and artists worry about being categorized in a certain way. People who reject music based on some set of bizarre, fetishized criteria will always baffle me. I dont care what people say about me so long as they listen to my music.

 

4. (This next one could be a question of some fans.) Your music is truly original, it has a sort of archaic atmosphere and tunes - you are immune to the general musician-illness: you don’t insist on having a ’perfect sound’. So do you think of yourself as a musician at all?

I suppose I find a lot of beauty in imperfection, I enjoy the incomplete and the scarred, and especially the self effacing. I like to imagine that I have been carrying these songs around with me since I was a little girl and that they have become scratched and torn like a favourite book. I never wanted to achieve perfection with the album, I just wanted to make something honest......something that would be as close to the truth as I could get. I think perfection is a much more lofty goal than honesty, but honesty is just as impossible to achieve. I compose melodies, I arrange sounds, I collaborate with memory and nature.....so I dont know where that leaves me, but i wouldn’t say that i am musician. Maybe I am just composing music for movies I havn’t made yet...I really can’t say.

 

5. We couldn’t find the textbook; anyway, do you think it would be important for your listeners to get hold of the lyrics? Is there any concept in the themes, or are there only sporadic impressions?

Shipwrecks & Russian Roulette never had written lyrics, the songs were mostly improvised and intuitive, though there were many themes that were repeated. I started working on the album at a very low point when I was about 17, so the lyrics mainly circulated around escape, and the ocean, and of course i think the music is kind of comforting and oppressive at the same time. Actually during the recording of the album, I took a lot of walks alone on the beach and I remember one day the entire ocean was completeley enveloped by the thickest, most oppressive fog imageinable. I encountered a shipwrecked fishing boat on the shore during my walk and I guess I felt we had a lot in common so I stayed for a while. It was a really lonely experience, and I guess it probably had a lot to do with the album.

 

6. Do you get any inspiration from corporeality for songwriting? For example, from sexuality, or drinking alcohol, or eating fine food or any other pleasures of the flesh?

Hedonism, I think, is best left untainted by creativity. I like to keep the vices i have pure. I feel that life itself is so contradictory and interesting, beautiful and horrific all at once, that my vices pale in comparison. I am more inspired by thunderstorms and forests and dark animal dens than by anything that could ever be described as corporeal. There is something so mysterious and intriguing about the unexperienced feral world, it is abstract yet so familiar, and I find this contradictory combination to be virtually inexhaustible.

 

7. Where and with whom did you play music before Korouva, if ever? Do you play all the instruments on the recording?

I played violin in an orchestra when I was younger. I also made one or two recording over the telephone with another artist who lives very far away from me, before I started working on Shipwrecks... I played the instruments on the recording, violin and piano....everything else was just sound and texture.

 

8. You also have a Myspace page

. Don’t you think Myspace is crap and a normal website would be much more interesting and useful than this ugly and limited Myspace one?

haha, myspace is garbage and the only reason I made one at all was because of Velvet Cacoon. I am on another website, a kind of musician collective called Fjord Records...but the website has been under construction forever and I dont know when it is going to be back up.

 

9. Why didn’t you release Shipwrecks... under a normal label in a decent number of copies? If a label came and offered to re-release it, would you accept it? What are your expectations towards a record label?

Honestly, I was more interested in getting my music out there than in spending time peddling it to labels. I didn’t want to compromise, I didn’t want to be rejected, I wanted to have the final say over everything......all of this resulted in a tiny 100 cd run and doing everything myself. I was naive in that I thought a label would take control of the process and i would feel alienated from the outcome. I wouldn’t mind re-releasing the album, in fact i would love to have it rereleased on vinyl...It would be great for more people to get a hold of it.

 

10. According to your website, you are currently working on a new album. What can we expect, how is this album going to be different from the first one?

Well, I bought a tiny xylophone and also an almost unplayable child’s accordion. The piano I have now spent a whole winter collecting moss and cobwebs on some easterners porch, so the sound is wonderfully inconsistent but also unfortunately not in tune with the xylophone. I would like to have a whole symphony of decrepit children’s instruments at some point, that maybe could play some sort of lurid burlesque, though that’s more of a life goal. The working title for the next album is Dream of The Wolves and it’s more snowy than rainy, and more about mountains than oceans...that’s all I can say at this point.

 

11. And for the last one, a classic: The five best albums ever made are?

I could never choose the best five, but I’ll say what I have been listening to recently:

Wild at Heart, Nino Rota, Noi, Jacqueline DuPre playing Elgar’s Cello Concerto in E minor, also Ennio Morricone is very good.