Az úgy volt, hogy négy srác vidékről New Yorkba költözött, demókkal bombázták a valamikori Swans guru Michael Gira-t, tavaly októberben pedig már közösen játszottak Budapesten, és fű alatt megtartották az év koncertjét. Sajnos akkor a Subterra jelenlévő szerkesztői nem tudták megfelelő helyre csoportosítani kreatív energiáikat, így ezt eddig elhallgattuk az olvasók elől, de most kihirdetjük. A tavalyi év legjobb koncertje: Angels of Light, Akron Family a Fonóban.

Már túl voltak az első lemez megjelenésén, amit Gira producerelt, sőt a kiadást is magára vállalta, sőt felkérte őket kísérőzenészeknek az Angels of Lightba, tehát összefonódásból nem volt hiány. Ennyi a múlt. Most pedig itt a Meek Warrior, a második rövid, ámde erőteljes csapás. Tudni kell, hogy a koncertező Akron/Family és a lemezen hallható Akron/Family különbözik. Míg előbbi nem riad vissza a szabadon csapongó, zajjal operáló, de végig a hallgathatóság határán belül maradó örömzenéléstől, addig utóbbi inkább andalító, kedves, kevésbé skizofrén dalszerkezetekkel melengeti a szerencsés befogadó szívét.

akron

Amikor felröppent a hír, hogy vendégszerepel a jazzdobos Hamid Drake, valamint azt is tudni lehetett, hogy mindössze hét szerzemény került rögzítésre, félő volt, hogy túl sok lesz a hosszú, improvizatív betét, a megjegyezhető, dúdolható dalok rovására. Ismerjük ezt jól, nagyszerű zenészek nagyon meg akarják mutatni, hogy ők valóban nagyszerű zenészek...

Szerencsére most nem ez történt. Bár a lemeznyitó Blessing Force -viszonylag- hosszú és zajos, van csikorgó szaxofon, és nagyrészt instrumentális is (kivéve az Animal Collective-t idéző tapsot és kiabálást), mégsem kell unalmunkban folyton a lejátszó visszaszámlálójára pillantani, hogy „na, mennyi még?”. Sikerült átmenteni azt a játékosságot, amitől koncerten igazán működnek ezek a témák, csak sajnos otthon hallgatva nem látni a basszusgitáros vigyori fejét, ahogy egy széken ülve headbangel, vagy épp befekszik az effektjei közé. Jól tették hát, hogy csak mértékkel adagolták az ilyesmit és emellett ismét sikerült összehozni pár, a maguk egyszerűségében szép dalt. Itt külön kiemelném a záró Love and Space-t, amit tavaly hangszereiket hátrahagyva, egy szál gitár kíséretében előadtak a Fonóban is, méghozzá úgy, hogy utána mindenki pár centivel a föld felett lebegve hagyta el a termet, a szeretet hullámain.

8,5

ktibi

akron/family

young god records