Nem létezik aktuálisabb lemez manapság, mint a Rovátkolt Barom royalista rohamosztag dalgyűjteménye, amit stílszerűen egy recsegős bakeliten kellene hallgatnom, de úgy látszik a modern kor hatásai alól a fiúk sem képesek kivonni magukat, ezért marad a honlapjukról ingyenesen letölthető digitális formátum. Az art-punk zenekar olyan hazai előadók sorába illeszthető, mint a Gecizők, a Tekintetes úr, a Csermanek lakótelep/Élettér elmélet, a Csinovnyik halála, a Büdösök, az újra aktív Csók és Könny, távolabbi rokonként a Yellow Spots. Különösen Pozsonyi úr (Gecizők/Tekintetes úr) gondolatainak a hatása erős a Pro Patria Et Libertate-n, de - bármennyire nehezemre is esik ezt leírni - a fiatalos lendület miatt nem válnak fárasztóvá a már többször elsütött polgár- és prolipukkasztó megnyilvánulások.

rovatkolt2

Ki tudja, mennyire gondolják komolyan a dalszövegeket a Rovátkolt Barom tagjai. Lehet, hogy mindössze a lázadás egyik utolsó hiteles formájára szerettek volna rátalálni, mikor annak idején Che Guevara helyett Gavrilo Principet választották kabalafigurának ( vagy állatnak...). Mindenesetre mire a rövid lemez végére érünk, megkapja a magáét a humanizmus, az anarchisták, a hivatalos punk "underground", de a szólásszabadság visszásságai vagy a vakolgató Voltaire sem érinthetetlen témák a Rovátkolt Barom számára. Előrelátásuk példaértékű, hiszen azóta a dalukban emlegetett Nem Art bolt bezárt (mint utóbb kiderült ezt csak a zenekar terjesztette, valójában még nem zárt be a népszerű punk butik), az anarchisták felett győzött a rendőri túlerő és az újságíró irtás is majdnem sikerrel járt, csak a helyszínt illetően tévedtek - a borítón látható kép pedig önmagáért beszél.

A zenei rész nem marad el a szövegektől: senki se számítson enervált, poszt-punk gitárreszelésre, esetleg elborult agyú művészkedésre. Harsona és klarinét betétek beépítése ellenére a hathúros sem tűnt el a mélyben, Horváth Péter gitáros néhol egész meglepő, zajos témákat hoz, máskor viszont képes szégyentelenül amatőr riffeket alkalmazni, amik tökéletesek a sznobok elijesztéséhez. "Fúvós szekciójuk" különösebben nem rajong a free jazzes nyüszítésért, az Anti-Anarchista akció kivételével nem a diszharmónia fokozására szolgálnak ezek a hangszerek. A Valcer című rövid átkötő a már feloszlott Burzsoá Nyugdíjasok világát is eszembe jutatta, de kizártnak tartom, hogy ezáltal garantált lenne a csapat szereplése Jancsó Miklós következő filmjében, annál is inkább, mivel az idős rendező már a lemez címét megpillantva a Dunába ugrana. A Worldmusic nevéhez méltó borzalmas alappal kényezteti a hallgatókat, ám ami itt még jó poén, az a lemezt záró Kurt halott című Feszület feldolgozásban kissé szánalmassá válik. Ezt a középiskolás bulikra illő, affektáló, kislányos énekkel előadott számot jobb lett volna lehagyni, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy a Pro Patria Et Libertate nem veterán punkok produktuma. Hibának hozhatók még fel a sokszor megbicsakló szövegek. Általában nem szoktam fennakadni ilyesmin - leljék ebben örömüket más webzine-ek, ha egyszer nem képesek érdekes zenékhez hozzájutni - de itt nem egyszer a céltalanul kitekert sorok lehetetlenné teszik a megértést szövegkönyv nélkül (pl. Szabadság, egyenlőség).

rovatkolt1

Ennyit a negatívumokról, hiszen a többi, eddig még nem említett számban kiemelkedően teljesít a csapat. Az Újságíró irtó nóta, a Generációm és az Unalmas jó példák arra, hogy a magyar punk "exportképes", mert ezek a dalok a világon bárhol megállnák a helyüket.

Végszóként következzen az elmaradhatatlan gyalázkodás, ugyanis köztudott, hogy a zenekar ki nem állhatja, ha dicsérik őket: a Rovátkolt Barom fővárosi újgazdag hülyegyerekek igénytelen szórakozása, akik gúnyt űznek a ’80-as évekbeli magyar, ős-punk szellemiségből, káoszba fulladó fellépéseiken mindössze részeg haveri körük csápol, ráadásul árulásuk legfőbb bizonyítékaként még a Subterra magazin is helyet biztosított számukra. (És korábban női dobosuk volt.)

8.5/10

#Nothing#