A Samael azon ismert, a velük kapcsolatos vélemények mérlegének mindkét oldalán jócskán megterhelt csapatok közé tartozik, melyek életképessége az utóbbi időkben igencsak vitatott. A mérlegpélda felhozatala a saját álláspontom érzékeltetése miatt volt szükséges, magam nem törnék pálcát munkásságuk felett, még akkor sem, ha a legutóbbi lemezt tulajdonképpen csak a kritikaírás időtartama alatt hallgattam figyelmesen. Újdonságot vártam, és az Eternal lemez rosszabb pillanatainak elegyét kaptam csupán, az öt év várakozás még értéktelenebbé tette az önmagában is közepes zenét, mint azt már korábban szintúgy elmondtam, ezért itt csakis az Era One-ra koncentrálnék, amelyet a Reign of Light előtt két évvel rögzített Xy, és projekt formájában szándékozott eredetileg kiadni, itt és most pedig egy bónusz, Lesson in Magic alcímű cd-t is kézhez vehetünk egy csomagban.

Szinte megbotránkoztatóak az első ismerkedő lépések, ugyanis ha lehet, még erőteljesebben van hangsúlyozva a minden ízében önmaguk által elcsépeltté tett zongorafutam, szintetizátor, dobgép formula, és ennek xyvorphtetejében a húros hangszerek teljes mellőzését is konstatálnunk kell. Ez azért egy-két dolgot letisztáz. Xy és Vorph lassan maga is be kellett, hogy lássa, hogy ha ezekre az alapokra alibi-gitár témákat próbálnak erőlteti, az komoly hallásbéli ficamokat feltételez a tagok részéről, esetleg mást is, találgatni viszont felesleges.

Ahhoz, hogy az Era One-t szeretni tudjuk, mély vonzalmat kell éreznünk egyéb ízléstelenségek irányába is, úgy, mint a sci-fi műfaj, azon belül az ehhez kapcsolódó PC-s játékok felé. Ezekben - jó esetben - mindenképpen van némi gyermeki giccs, az alapvetően kíváncsi és kutató természetű ember, mely legfőbb jellemzője az elérhetetlen dolgok és korok utáni hallatlan sóvárgás, akik nehezen viselik a csalódást, és vágyaik tárgyává a teszteken soha át nem eső megvalósíthatatlanságot választják.

Akik szeretnek úszkálni ebben az ábrándozó közegben, most két cd-nyi dal erejéig, a kiábrándulás túlzott lehetősége nélkül megtehetik, az üzenet megfejtésén sem kell fáradozni, idealizált tájleíró zenét hallhatunk, melyen a megszokott hangulatokon kívül Jean Michel Jarre, Vangelis, Project Pitchfork hatások is érződnek. Bár inspirációként minden valószínűség szerint nem említhetem meg, de az atmoszféra olykor Presser Gábor Electromantic lemezéhez is hasonlítható.

A két cd közti különbséget legszembeötlőbben Vorph éneke jelenti, mely a kettes számú korongon nem fedezhető fel, valamint a nyitó lemez közelebb áll az eredeti Samael alkotta univerzumhoz, és minél tovább merészkedünk, annál szokatlanabb, vagy éppen a 80-as évek szintetizátorzenéjéhez közelebbi témákkal szembesülhetünk.

Az anyag érzelemi és zenei világa egyaránt homogén, mégis elkülöníthetőek némileg kiemelkedő pillanatok, így a vokalista által színesített oldalról az Universal Soul, Night Ride, Diamond Drops és a Koh-I-Nor, a későbbiekben pedig a Reading Mind, Flying High valamint a záró Wealth and Future találtatott erősebbnek, de abban is biztos vagyok, hogy kinek-kinek más ragadja meg majd képzeletét.

A Passage után Xytras kiadta a nevezett korong gitártól és énektől mentes anyagát, mely végeredményben felesleges húzásnak bizonyult, mivel egyszerűen elvette a zene egyik lényegi összetevőjét, így érdekesnek érdekes, de meglehetősen csonka klón látott napvilágot. Az Era One a hangszerek hiánya ellenére kerek dalokkal szolgál és ugyan a mutatvány, mint Samael már elbukott, de ha csak átmenetileg is, egyfajta váratlan változtatással éltek, nem kell sopánkodnunk azon, hogy nem vehető komolyan jelenkori énjük, hiszen nem visszafelé kanyarodtak, vagy egy kiszámítható mozdulatot tettek, hanem egy nagyobb lépéssel önmaguk elé futottak. Így már viszolygástól és kérdésektől mentesen élvezhetjük kiváló sablonokkal tarkított zenéjüket, melyre mégis rányomja összetéveszthetetlen bélyegét a történetük utolsó 10 évében alkotott egyedi szféra.

[size=1">(black metal)[/size">

8/10

rtp

samael

kapcsolódó cikkek:

Samael - Reign of Light