Megtévesztő módon Thurston Moore a belső borítón Merzbow pólóban feszít. Ugyanakkor a Rather Ripped a zajjal legkevésbé szennyezett Sonic Youth anyagok egyike.

sy3

Már az előző lemez is dalközpontú volt, ám Jim O’Rourke (aki jelenleg a Japán kultúra szépségeinek kutatásával tölti minden idejét) távozásával a hangzás még inkább letisztult, egyszerűsödött. Mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy korábban a produceri munkálatok oroszlánrészét magáravállaló O’Rourke szereti kicentizni minden egyes hang helyét, most azonban Tj Doherty és J Mascis (ő a Dinosaur Jr.-ból ismerős) segédkezett a felvételeknél, ennek eredménye a kevésbé rétegzett, de frissebb megszólalás.

sy2

A 2004-es Sonic Nurse egyik nagy erőssége rezignált hangulatában keresendő, amiből jutott mostanra is, igaz, kisebb dózisokban. Cserébe viszont több azonnal ható dal található itt, a Dirty-t nyitó 100% óta nem volt ennyire fülberagadó kezdése SY lemeznek, a Reena Kim Gordon énekével tökéletes, utána pedig a szintúgy slágeres Incinerate (erre készült az első klip) következik. A kezdeti lendületet megakasztó Do You Believe in Rapture? Thurston Moore egyetlen szólólemezének világát idézi. Mint az elején már utaltam rá, a zajos részek most kevésbé arcbamászóak, jobban a dalokba ágyazódnak, de a részletekre ügyelve rábukkanhatunk a zenekarra oly jellemző megoldásokra, kezdve a szokatlan hangolásoktól, egészen a furán szép harmóniákig.

sy1

Sajnos épp a végére ül le kissé a dolog, a záró Or esetlenül szedett-vedettnek tűnik (elég elolvasni a szövegét), de ennyi még megbocsátható, főleg Kim Gordon egész lemezt átívelő tündöklése felejteti az apró szépséghibát, meg az olyan dalok, mint a Lee Ranaldo énekelte Rats. Rövidre zárva a befejezést: a Sonic Youth olyan, mint azok a nagy írók, akik mindig ugyanazt a történetet mesélik el, mindig kicsit másként. Összetéveszthetetlen és mégis megunhatatlan.

sonic youth.com

9

ktibi