A jelenlegi állás szerint a Gorgoroth zenekar egyetlen tagjának sem kell börtönbe vonulnia az elkövetkező időszakban, ami nem kis meglepetés folyamatos botrányaik tükrében. Az emlékezetes lengyelországi fellépés után még a zenekar jövője is bizonytalanná vált, aztán az énekes Gaahl követett el rituális "vérengzést" - amiért mindössze négy hónapos büntetéssel jutalmazták -, végül a főnök Infernus kényszerült bíróság elé csoportos nemi erőszakban történő részvétel és illegális fegyverviselés miatt, de fellebbezése után felmentették az első vádpont alól. Igazából elsősorban ezeknek a csínytevéseknek köszönheti a banda a hírnevét, mert utoljára a 2000-es Incipit Satan-on nyújtottak elfogadható teljesítményt - bár sokaknak már az a lemez sem tetszett a változatosabb megközelítésmód miatt. Ideje lett volna nyugdíjba vonulni, ahelyett, hogy a black metalra éhes fiatalságot egy olyan albummal hülyítsék, mint a Twilight of the Idols. Ennek ellenére még mindig szívesebben hallgatom új művüket, mint az 1349-t, a Kholdot és társaikat, mert az utóbbiaknál még a dicső múlt is hiányzik - gyakorlatilag elszürkülve érkeztek a mezőnybe.

gorgoroth2

A szűk keretek ellenére a 90-es években - könnyen lehet, hogy nem tudatosan - a Gorgoroth kerülte az önismétlést. Az Antichrist vérfagyasztó hangulatával, a Destroyer színvonalas, kaotikus tartalmával vagy a már említett Incipit Satan kísérleteivel mind érdekes fejezetek voltak a zenekar életében, mindegyik felismerhető karakterrel rendelkezett, ezekhez képest az Ad Majorem Sathanas Gloriam tényleg csak minimálisan mértékben jobb a 2003-as buktánál. Most legalább rendesen összerakták az egyes dalokat, de a számok sehogy sem állnak össze egy komplett művé, mint a régi lemezeken. Nem mernek elmozdulni új irányokba, végig görcsösen játsszák a bevált témákat. A szokásos daráláson, torzított harmóniákon és a már ezerszer ellőtt, klasszikus zenéből átvett frázisokon kívül mást nem képesek felmutatni. Még szerencse, hogy fél óra alatt lezavarják a műsort - kár, hogy régebben maximálisan ki tudták használni ezeket a fél órákat.

A hangzásról a digitális izzadtság jutott eszembe, ami büdösebb, mint az eredeti - korszerű, telt, dinamikus. A modern stúdiótechnika a Gorgorothon is kifogott, úgy látszik a régi norvég harcosok közül csak a Darkthrone képes az új körülmények között is megtalálni a neki való soundot. Ez nem gonosz, nihilista megszólalás, hanem szép csomagolású, mesterkélt borzalom - ennyi a Gorgoroth 2006-ban.

A God Seed (Twilight of the Idols), valamint a Wound Upon Wound jól sikerült számok, de nem érezném hiányukat, mert mindegyiknek van legalább két testvére a korábbi lemezekről. Érthető módon ezek után a hangszereseket nem sok dicséret illeti, egyedül Gaahl van formában, aki néhol egészen állati hangokat ereszt ki magából (példa az Untamed Force majomhuhogása...), ezekre kaptam fel néha a fejem a zene helyett. Úgy tűnik, továbbra is bírósági tárgyalásokon kell jeleskednie a Gorgorothnak: ideje egy-két tyúkólat kifosztani, mert az Ad Majorem Sathanas Gloriam önmagában még a black metalos ifjúságnak is kevés lesz.

gorgoroth1

(a képen Malmsteen Infernus)

6.5/10

#Nothing#