Aki ismeri a Burzum jobbára fémzenés korszakából származó ambient tételeit, valamint a Forest Silence korai hanghordozóit, annak nemhogy kapaszkodót, de szinte minden fontos információt megadtam a Forestheart egy második petéből származó ikertestvérének zenei behatárolásához.

A Wind of Moors a négy trackjében található átlagosan 8-10 hangból kozmikus és időtlen atmoszférát teremt szobánkba úgy 37 percig, ha pedig szerencsénk van, vagy kellőképpen ráhangolódtunk a tudatállapot-váltásra, akkor még valamivel tovább is.

A Waves of Inner Seas a legkisebb változtatás nélkül, monoton kongakísérettel vezet át az első negyeden, nincs más dolgunk, mint hanyatt dőlni, kitekinteni ablakunkon át a sötétlő éjbe, és megkeresni az apró, csak hosszú fókuszálás után felsejlő részleteket, amint azok felfedezhetőek az adott számban is. Ez az első 13 perc elég is a mélyebb tartományokban való kutakodás megkezdéséhez.

marblelogo

És a kapu (Gateless Gate of Nothingness), amit észre sem vettünk már be is zárult mögöttünk, hiszen a tökéletes sötétség, a teljes jellegtelenség, érzékelhetetlenség territóriumában vagyunk, nem maradt más, csak saját gondolataink színuszhulláma, ahol még néhány kérdés ugyan felvetül bennünk, de válasz nélkül a tűnő másodpercek vagy évezredek során elveszítik jelentőségüket. Merengés a semmin, a nemléten, a meg sem születésen, a léten kívüliségen.

Így válik a géniusz, a szellem, és minden, ami valaha született és meghalt egyetlen önmagában visszhangzó belső üres térré (Immortal Silence Inside). Nincs törekvés vagy akarat, mindössze végre értelem, egy valóban értelmes világban.

És mint ahogy véget ér a lét, a nemlét is elmúlni kényszerül, a megsemmisülés megsemmisülése újabb beláthatatlan következmények súlyaként nehezedik az ébredő és nyomorúságos testre (Beyond).

9.5/10

rtp

marblebog