(Alábbi kritika számos biográfiai jellegű tévedéstől szenved, melyeket azonban utólag már nem lett volna értelme javítani, mert az a cikk gondolatmenetét is megbontotta volna. A lényeg: a zenekar nem oszlott fel. - a’ ördög, 2006)

 

A címben szereplő mini-album a Witchcraft utolsó kiadványa, ugyanis, mint azt utóbb megtudtam, a felvétel után sajnálatos módon feloszlottak. Azonban, amint azt sajnálkozásom már sejteti, a hattyúdal kifejezetten meggyőzőre sikerült.

Korábban a zenekarról főleg nem kifejezetten pozitív véleményeket hallottam, utólagosan meghallgatva az On the Path of Fogs demojukat, tényleg csak egy többé-kevésbé korrekt, átlagosnál csak kicsivel többet érő black metal horda képe sejlik fel előttem. Éppen ezért egyszerűen megdöbbentő a Carpathian Fire, mely már első hallgatásra is közel kerül az emberhez, de a továbbiakban egész egyszerűen megunhatatlanná válik korai Darkthrone-t, Burzumot, valamint az Ulver zseniális Nattens Madrigal lemezének hangulatát idéző, változatos, jól felépített dalaival. A Witchcraftról ugyan szintén nem mondható el, hogy olyasmit művelnének, ami új, ám ezúttal mégis hatással van rám a zene, ugyanis ilyen színvonalú múltidézést még nem hallottam senkitől, itt helyenként egy szinten állnak feljebb említett zenekarok alkotásaival. Tudom, mindez döbbenetesen hangzik, de igaz. A hangzás zord, nem túl tiszta, és megvan benne az erő, hozzáértően kevertek a dalok, pontosan olyan tehát, amilyennek lennie kell. E téren is jelentős az előrelépés az elődhöz képest. Azzal együtt, hogy a négy dal színvonala nem egységes, (az első és a negyedik dal kicsit olyan, mintha még az előző kiadványról maradt volna le) végeredményben ez a 21 perc a honi black metal szintér egyik csúcsteljesítménye. Örülök, hogy az utóbbi időben többen is kezdenek felzárkózni a nemzetközi elit mellé színvonalban. (a Sear Blissen kívül lásd még: Ravenshades, Nebron)

A zenekar megszűnése által okozott fájdalmakat enyhíti, hogy a gitáros egy új formációban - Ater Tenebrae - folytatja a zenélést, remélem mielőbb sikerül valamilyen hangzóanyagot produkálniuk, mely ennek a kislemeznek a második és harmadik (Fog in the Neverending Forest, Dawn of Curse) tételére üt, ezek ugyanis csillapíthatatlanul a „Még! Még!” felkiáltás kórusban való skandálására buzdítanak.

9/10

a’ ördög