A lemez egyébként egy gameboy-os kalandjáték zenéje lehetne- nem nehéz elképzelnünk, ahogy Super Mario vérben forgó szemekkel ugrál a jobbra-balra szvingelő gombákon, vagy éppen találékony kis Pokémonok gyilkolják egymást halomra. Egy-két bekiabálás is hallható néha, digitál-apokaliptikus képzeteinket fokozandó. A sok természetre utaló számcím mellett mégis olyan, mintha a Vosztok-programot zenésítették volna meg. A dobot egyébként Raymond Herrera legóinkarnációja üti, aki időnként Mick Harrisbe fordul, a szintitémákat egy részét a MacGywer, a Magnum és a Knight Rider főcímdalaiból gyúrták össze. Akad korai Vangelis és Jean-Michel Jarre ihletésű darab is, 8 biten szőtt kifordított zokni. Szegény Mr. Moog, szép tiszteletadás ez a számára- bár valószínű, hogy ilyesmire még ő sem számított volna.
Egy hónap múlva koncert, Jason Forrest előtt. Szóltunk. -Hazudtunk. Úgy volt, most mégse, később majd.-
9