Tánczene UFO-knak. Valahogy így jellemezhetnénk röviden Peter Rehberg új lemezét, a cím is erre utal: elidegenedés, a testek elidegenedése. Chris Haring koreográfussal dolgozott most együtt az osztrák zenész, egy számára már nem egészen idegen területen, hiszen korábban is komponált zenét táncelőadásokhoz, gondoljunk csak a DACM-re.

A Pita néven elhíresült Rehberg, a meglehetősen mozgalmas bécsi underground egyik központi figurája, aki újságíróként tűnt fel, majd ott bábáskodott a MEGO kiadó alapításánál, később lemezei a laptop zene legnagyobbjai közé emeleték, többekkel közös produkciókban vett részt (Christian Fennesszel és Jim O‘ Rourkeval alkotott laptop triójuk, a Fenn O‘ Berg eddig két lemezt adott ki), neve megkerülhetetlen, ha modern elektronikus zenéről van szó.

pita

Hozzászokhattunk, hogy egy-egy új Pita kiadvány mindig ismeretlen kihívások elé állítja a hallgatót, de meglepetések szerencsére most is akadnak. A Fremdkoerpert nyitó Mutisil az emberi fül számára nehezen fogható frekvenciákkal operál, helyesebben tesszük, ha fejhallgatóval próbálkozunk, így máris tisztább képet kapunk a lassan építkező, szinte mozdulatlanul előre haladó tételről. A lemez egészére jellemző ez a mozdulatlanság, ami, valljuk meg, egy tánclemeznél felettébb fura. Persze idővel ráébredünk, hogy rengeteg történés húzódik a háttérben, apró digitális kisülések, pattogások, disszonáns csikorgás, a második tételben egy megkínzott orgona, a Never Worryben önmagából kifordított emberi hang is felüti a fejét. Az egész úgy drámai, hogy egyúttal élettelen is, pont ettől érezzük idegennek.

Érdekes lenne megfigyelni, hogy milyen mozgást végeznek a klasszikus értelemben vett ritmusokat teljesen nélkülöző zenére a táncosok, ugyanakkor a lemez megállja önmagában, vizuális körítés nélkül is a helyét, te viszont biztos nem erre fogsz táncolni, ha rádtör a szombat esti láz.

10

ktibi

pita

mosz