Az utóbbi években iszonyatosan megerősödött az izraeli extrém metal underground, elég az alaposan befutott Melecheshre gondolni, bár igazán zseniális zenekarral még nem sikerült összefutnom. Az Orphaned Land El Norra Alila lemezével elég közel állt a jelző kiérdemléséhez, és nagyon kiváncsi voltam, hogy milyen lesz a folytatás, melyre már 8 éve várhattak az érdeklődők.

Az istenfélő zenekar ezúttal egy konceptalbummal rukkolt elő, mely a Biblia özönvíz-legendáját meséli el nekünk. Elődjénél sokkal tetszetősebb borítóba bújtatták a Maboolt, azonban a zene… Nos, szilárd meggyőződésem, hogy jelentős technikai tudásukat, és hatalmas zenei eszköztárukat direkt abból a célból vetik be, hogy a hallgatót halálra untassák. Találhatunk a lemezen ezermillió „érdekességet”, egzotikumot, legyen szó héber énekről, vagy közel-keleti hatású dallamokról, melyek az előző alkalommal még érdekesek voltak, és jól is álltak a zenekarnak. A jelenségről azonban már a Skyforger kritikában is megfogalmaztam: önmagukban ezek a különlegességek nem képesek feldobni a zenét, maximum hatásvadászatra jók, meg persze arra, hogy a kritikus beleírja a cikkébe, és a furcsaságokra, különlegességekre nyitott rajongók bekajálják, hogy ez itt Érdekes. De nem az. Ha zsidó népzenét akarok, beteszem a The Klezmatics-ot, vagy akár a Muzsikás - Szól a kakas már című lemezét is említhetném, igazi kincsekről van szó, de itt ezek csak azt a benyomást keltik bennem, hogy a metal szintér annyira a befáradás szélére került, hogy muszáj más műfajokkal keverni. Ez persze szerencsére nincs teljesen így, de ez most más kérdés. Mindazonáltal így is a népzenei betétek jelentik az album erényét, ugyanis a rock/metal részekre egyszerűen nem találok jelzőket, annyira lélektelen, unalmas, lejárt progrock és Dream Theater utánérzés az egész. Ja és persze, mi hiányzik még az igényes metalzenéhez? Na mi? Hát persze, Opeth! Az is van, bizony, hadd fájjon. Apropó fájdalom. Az énekes is jobban tette volna, ha nem viszi túlzásba a tiszta éneket, például a második, Ocean Land címet viselő tételben ugyanis fizikai rosszullét környékez meg a kasztrált „progresszív” (vicc!!) hangfekvésétől. A női énekrészek jelenítik meg vokális szempontból az album kevés vonzerejét.

Az egész szenvedés 68 percig tart, pontszámom csak azért ilyen magas, mert mint már említettem, egykét népzenei rész tesz valamit a mérleg pozitív oldalára is. Az igényes metalzenék rajongóinak kötelező!

http://www.orphaned-land.com/

3/10

a’ ördög