Tod Dockstader saját bevallása szerint rádióval a kezében született, még 1932-ben, a nagy gazdasági válság után, a második világháború kezdete előtt. Egy ritka betegségnek „köszönhetően” gyermekkora nagy részét elsötétített kórházszobákban töltötte, a rádió volt számára -enyhe képzavarral élve- a külvilágra nyíló ablak. Azonban már ekkor sem kizárólag a sugárzott műsorok kötötték le figyelmét, sokkal inkább a rövidhullámok keltette földöntúli morajlások, kísérteties zajok.


Miután a minnesotai egyetemen festészetet és pszichológiát tanult, feleségével Hollywoodba költözött, ahol különböző animációs filmek munkálatain vett rész. Később hangmérnökként kezdett tevékenykedni, éjszakáit gyakran töltötte a stúdióban saját kompozícióin dolgozva. 1960-ban jelent meg Eight Electronic pieces című lemeze, mely a konkrét és az elektronikus zene módszereit, megoldásait egyaránt használja, egyfajta kombinációja a két korábban egymástól élesen elhatárolódó irányzatnak.

Aztán a hatvanas években sorra jelentek meg Dockstader munkái, de nem kapta meg a kellő elismerést sem a kritikusok, sem a közönség részéről, később pedig nem jutott hozzá az akkoriban még megfizethetetlen stúdióberendezésekhez, így hosszabb szünet következett, ám az immár idősödő mester nem tétlenkedett, hangok gyűjtögetésével és rendszerezésével ütötte el idejének nagy részét.


Az Aerial projekt kezdete egészen pontosan 1990-re tehető, ekkor már több mint 90 órányi anyag halmozódott fel a házistúdió mélyén, ezt megelőzően Dockstader szinte minden éjszakáját az éterben keringő rövidhullámok becserkészésével töltötte. Ezután látott hozzá a hatalmas mennyiségű hanganyag keveréséhez, kezdetben klasszikus, analóg módszerek segítségével, majd egy baráti jótanácsot megfogadva, immár 2002-ben, egy számítógéppel folytatta és fejezte be a nagy művet.

A cím után figyelő volume 1 megjelölésből a szemfülesebb olvasók már sejthetik, hogy több -egész pontosan három- részben jelenik majd meg a komplett Aerial. Az első cd-n 15 tétel kapott helyet, melyek közül a nyitó, nemes egyszerűséggel "Song" névre kereszelt darab ismerős lehet egy szintén a Sub Rosa által kiadott antológiáról

. Már az ismerkedés során feltűnhet mennyire egységes a lemez, és valószínűleg ez az érzés csak fokozódni fog, ha majd mindhárom részt birtokunkban tudhatjuk. A rengeteg munkát nem lehet nem észrevenni a kompozíciók mögött, Dockstader a szerkesztés mestere, szinte észrevétlenül úsznak át egymásba az egyes tételek, az első perctől az utolsóig minden hang a helyén, ugyanakkor mesterkéltségnek nyoma sincs. A rádió keltette elektromos jelek meglepően természetes, meleg hangját, maga a szerző „kozmikus légzésnek“ nevezte. Igaza volt. Remélhetőleg a folytatás sem várat sokáig magára.

10

ktibi


tod dockstader

sub rosa