A felszínesség és a butaság, mint érték, nem különösebben szívesen látott vendég oldalunkon, ámde, mint mindenben, itt is akadnak kivételek. A nemrég bemutatott Arkhon Infaustussal szinte teljesen egy vonalon mozog az osztrák Belphegor, és ha valakinek, akkor ezeknek a zenekaroknak jól állnak a fenti jelzők.

Groteszk, nem emberi hangján latinul nyilatkoztat ki egy szörnyeteg, talán egy, egykoron keresztényeket gyilkoló legionárius-parancsnok tölti pokolbéli víg napjait. Bűnrossz horrorfilmekben, meg a korai Impaled Nazarene lemezein hallani hasonlókat, ennek még a hanglejtéséből is árad a gúny, a rövid közjáték végül ocsmány röhögésbe fullad, ostor csattan és kezdődhet, ami alig egy éve fejeződött be utoljára: könyörtelen black/death metal támadás hihetetlen intenzitással, ostoba, fogós refrénekkel, pátosz-növelő szintetizátortémákkal (ezutóbbiból visszavettek az új lemezen). Az intrót követő The Cruzifixus-Anus Dei tökéletes a maga módján, két hallgatás után már magától értetődően ordítja az ember a mérhetetlen primitívségével mindig újabb meglepetéseket okozni képes szöveget. Jelen esetben:

CRU-ZI-FIX-XUS! A-NUS DE-I !

Suffocate the priest!

Blasphemate the priest!

Pillage and burn the priest – A-NUS DE-I!

A lemez egyébiránt zeneileg nem is annyira felszínes, mint eleinte gondoltam volna, akkor ugyanis hiányoztak az előző, Lucifer Incestus

albumra jellemző azonnal ható fogós dalok, de meglepő módon nem hibáról van szó, hanem arról, hogy -akár egy komolyan vehető alkotás esetében- érnie kell a lemeznek. Többek között azért is, mert nagyon nagy a változatosság, például, akárcsak az Arkhon Infaustus, ők is írtak egy teljesen doomos tempójú számot is (Sepulture of Hypocrisy) és a riffek sem mind ugyanarra a sémára épülnek, vannak kalapálósak, vasalósak, döngölősek, karcolósak, égetősek. Mégis, a stíluskavalkád egyáltalán nem válik értelmetlenné, mint oly sok zenekarnál, mivel itt nincsen semmi olyan mély szellemi többlet, amit tönkrevágna az eklektika. Itt csak az (ön)irónia tudna károkat okozni, de nem kell félni, annak természetesen nyoma sincsen.

És hogy ki az, aki vevő lehet erre a kifordult világra? Bárki szinte, (no persze nem meditációhoz, inkább számítógépes akció-játékokhoz, vagy hasonló elfoglaltságokhoz) szerintem, egyrészt azok, akiknek nem fontos a megerősítés, hogy intelligens embernek intelligens zene kell, valamint azok, akik tudják, hogy a szívük mélyén ők is buták, és ez jól van így.


8/10

a’ördög