Az új felállású Witchcraft első koncertjére három előzenekar volt meghirdetve: a Blizzard, az idióta nevű szerb May Result és a Ravenshades, akikkel valahogy mostanság állandóan összetalálkozom. Nem vagyok igazán híve a sok fellépős, hosszú black metal koncerteknek, ezért mellőzném a beszámolót az első két zenekar fellépéséről, már csak azért is, mert megtekintésüket is mellőztem, amit pedig hallottam belőlük kiszűrődni, annyiból butaság lenne következtetéseket levonni. Utóbb kiderült: a May Result nem lépett fel (helyettük a magyar Carcharoth

ugrott be). Ez a változtatás mondjuk sokkal kevésbé volt megrázó, mint a szintén szerb The Stone még tavaly elmaradt koncertje, a két zenekar hanghordozói között ugyanis legalább kettő, de inkább három kalibernyi különbség van.


Tehát néhány óra elteltével, mélyen az éjszakában, ahogy megszokott, (ez mondjuk szerintem egyáltalán nem biztos, hogy így van jól) került végre a színpadra a Ravenshades. Ha valaki először találkozna velük élőben, akkor a legszokatlanabbnak minden bizonnyal az énekes Doktor K. megjelenését tartaná, aki egy rövid hajú, farmer-póló öltözetű, mosolygós fiatal srác. Ez utóbbi tulajdonsága amúgy kissé zavaró is, mert amúgy konferálásai – és persze az egész zenekar imázsa is - erőteljesen hajaznak az agresszióra, a gátlástalan brutálisra. A mosolyokat elég, ha a néző képzeli hozzá az egészhez – már ha egyáltalán akarja. A másik dolog, ami feltűnt, és szintén az imázs témakörbe tartozik, az a bőszen hangoztatott black rock ’n’ roll szlogen enyhe visszássága. Ha tényleg rakenroll, akkor azt magától is hallani fogja a tisztelt közönség, de nekem csak alig egy-két helyen tűnik rockosnak a zenekar, (a dobolás, a dobsound) de alapvetően ez bizony eléggé hagyományos black metal, érzésvilágát tekintve szintúgy. Leginkább amúgy a Khold zenéjéhez érzem közelinek a Ravenshadest, nyilván nem véletlenül, hisz egy feldolgozást is elnyomtak tőlük. Eléggé jól szóltak, a dalaikat lehetne kicsivel emlékezetesebbé tenni, nekem igazán csak a ’till You Groan című számuk tűnik kiemelkedően markánsnak, bár az új, Ater Tenebrae-val közös split cd-n szereplő Praise Be to Roach is jobban tetszik a többinél. Nem egy világmegváltó zenekar a Ravenshades, de egyértelműen a jobbak közé tartozik.


Éjjel egy is elmúlt már, amikor végre elkezdődött a Witchcraft, a füst és a fények használatára különösen nagy gondot fordítottak, ami szimpatikus, hisz igenis, egy black metal koncert legyen esemény. A zenészek mind a szokványos, de hatásosan alkalmazott black metal arcfestést öltötték magukra, a legkarakteresebb színpadi figura pedig Winterlord Rabenaas gitáros volt, aki megszokott csuklyás öltözékében olykor kifacsart pózokba görnyedve pengetett, látványosan átélve azt a sötét energiát, ami riffjeiből árad.


Másodikként nyomták el a Fog in the Neverending Forestet, ami akárcsak a hanghordozókon, itt is az egyik csúcspont volt. Ilyenek kellenek a nagylemezre is. A koncert vége felé a közönség is lecsökkent és lefáradt kicsit, erről nagymértékben a késői időpont tehet, hiába volt maga az előadás változatlan intenzitású. A hangzás mondjuk lehetett volna jobb, de így sem okoztak csalódást, átjött a lényeg. A Witchcraftról megint csak azt tudom elmondani, amit már a kritikában is megfogalmaztam: hihetetlenül érzik ezt a műfajt, ha legjobb dalaik vonalán haladnak tovább, akkor nemzetközi szinten is a hagyományos vonulat vezető zenekarává válhatnak. Ehhez csak annyit fűz hozzá ez a koncert, hogy élőben oda kell figyelni az ideális külső körülmények megteremtésére is.


a’ ördög

a képeket Miterli Gabriella készítette.