Szeretem az Enslaved-et, nem is kellett sokat győzködnöm magam a potom 2900 Ft és az utazási költségek kipengetése miatt. A koncert a legutóbbi, kissé matekosra sikerült Isa lemez bemutatása okán történt, volt előzenekar, a Bornholm, meg még egy, a nagy múlttal rendelkező Windir hamvaira épült Vreid. A közelgő tavaszi front okán szétszórtabb voltam a kelleténél, ez majd sütni fog minden soromból, szemlesütve ugyan, de szárazan közölve nem esett le az állam, de erről nem az Enslaved tehet.

A Bornholmot félig és csak hallottam, hanghordozóik nem ragadtak magukkal, ettől még bármi lehet belőlük, ebben az esetben azon kívül, hogy játszottak nem sokat mondhatok el.

A Vreid a nagy előd vágta csapást viszi tovább, ebben nem is lehet hiba, játszottak is Windir-t, de nem szakították le a tökeimet (halk ez a Wigwam, de nagyon). Alapjában véve a sramlialapú, "vidám hangulatú", néha tetszetős, folkozós metált tolták, viszont a zene alapján őket komolyan lehet venni, semmi gusztustalanságot nem követtek el. Nem álltam a sorban, nem néztem őket, mea culpa, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Koncerteken, meg a nőknél legalábbis. Nálam.

Gruttle és Ivar csapata nem teketóriázott sokat, rögtön a rövid Intro után a Lunar Force-ba csaptak, és leállás, pöcsölés nélkül nyomták (megjegyezném, hibátlanul, szép megszólalással) a metalt. Főleg az újakat erőltették, elvégre a találkozó a friss „slágerek” koncerten való helytállásáról való bizonyságtétel okán jött létre. Aki ismeri a Live Retaliation címmel ellátott kiadványukat, az sejtheti, miről van szó. Színvonalbeli hibát nem találhatott senki, példás dob és gitárhangzás, Cato Bekkevold-nak ugyan a feje nem igazán látszott ki a ritmuscájg mögül, viszont annál többet hallhattam lábmunkáját, kifinomult cinhasználatát. A néminemű mozgásra késztető darabok a Voices, a Violet Dawning voltak, és a Frost-os Fenris is feldobott, a Mardraum-ot kicsit gyorsabban játszották, vélhetőleg azért találtam összecsapottnak.

Csalódás volt, hogy sem a Monumension-t, sem a Below The Lights-ot nem erőltették. Az utóbbiról az As The Fire Swept The Earth volt a szegény, magányos árva. Viszont az a tény, hogy Ivar B. P. gitáros/törzsfőnök sörényét visszanövesztette, örömömre szolgált, mivel szőr nélkül Ivar úr igencsak randa teremtés, de így hasonlatos az új X-Men-es rajzfilmsorozat Bestia fantázianevű karakterére, legalábbis az arca, meg ettől olyan tapasztalt öreg normann bárdforgató formája lett újfent.


Gruttle Kjellson úr szigorú, időtlen arca és alacsony mérete, előremeredt, átszellemült, szinte dülledő szemei, karakteres kiállása láttán nem ismertem tréfát, hűsítő nedűként ittam szavait, jellegzetes orgánuma, ha kell karcos, ha kell öblös, éneke igazi unikum a frontemberek százai között. Volt csuklószorító, bőrnadrág, bakancs, kemény villázás, egekbe emelt kezek. Viszont nem volt nagy kontakt a közönség és köztük. Gyalázatosan kevesen voltak (Örömömre. Arról szoktam álmodozni, hogy ilyen kaliberű koncerteken egyedül vagyok.), a 3. sorból majdnem végig nyugodtan szemlélődhettem, nagyritkán azért sámántánc is volt a kemény sörharcosok részéről némely régi himnusz során.

Az expresszív előadást hivatott erősíteni a háttérre vetített képsorok földön fekvő emberekről, erdőkről, meg külön emlékszem egy ilyen kopasz vicsorgó, furcsa színű pacákra, kinek vér csepegett a fejére, néha pedig az arcát markolászta. Bár ha azokat nézegettem a vakfoltom éppen Gruttle úrra vetült, ugyhogy tátott szájjal ide-oda kellett forgatnom fejem a teljes élményért. Ezek a kivíetítős témák roppant érdekesek, bár sajnálatomra elég aprócska volt a vászon, el tudnék viselni egy egész falat betöltő, pupillatágító-retinaégető, egész estét betöltő moziélményt. Ez már csak azért is jó, ha esetlegesen szarul játszik a banda, ez a megoldás némelyest kárpótolhatja a viszkető kezű rajongókat.

Ez a beszámoló is oly rövid lesz, mint maga az előadás. Egy dalnyi ráadás a Hordanes Land ep-ről, amit nem ismertem, majd dicső elvonulás, kétkedő vagy eufóriától zsibbadt arcok. Penge volt, tetszett, viszont haragszom, hogy a jammelősebb dalaikat nem adták elő. Az Enslaved hosszú pályafutása alatt professzionális szintre nőtte ki magát, tudatosak, a maguk módján kifinomultabbak, de azért még karmolom őket.

Urbi et orbi! Csodát láttunk!

rtp

a képeket Carpathian Blood készítette.

(Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Wigwam bármilyen rendezvényéről beszámoltunk, vagy hírt adtunk. Ez nem bosszú az este során személyeinket ért sérelmekért - hisz ezzel alighanem több olvasót veszítünk, mint ők vendéget, de nem tudjuk felvállalni annak elméleti lehetőségét, hogy esetleg valaki a mi buzdításunkra látogat meg egy olyan helyet, ahol a vendéglátók nincsenek tisztában alapvető kötelességeikkel. Megértéseteket köszönjük - a főszerk.)