Jól kibasztak velünk ezek a csehek, még egy rendes dalcímet se tudok idézni, ráadásul az egész egyáltalán nem olyan egzotikus, hogy a dévanágari írás elengedhetetlen volna. Ez egy jól elkészített, hangulatos, hagyományos black metal lemez, némi szitárral és tampurával, amelyek szerencsére csak annyira vannak jelen, hogy némileg színesítsék az adott dalokat (ha megfigyelésem helyes, három szerzeményben hallhatóak), a jelenlétük nem zavaró, de nem is tesz túl sokat hozzá az összképhez. Azonban a lemez túlnyomú részében a keleties dallamokat a gitárok hozzák és ugyan sem ezek, sem a metálos részek együtt és külön sem tartalmaznak olyat, amitől leesne az állunk, csak azt tudom ismételni, hogy egy jól megszerkesztett, működő dologról van szó, ami talán egyeseknek meglepő lehet, annak fényében, hogy a Maniac Butcher egyes tagjait is felvonultatja a zenei gárda.

                

A(z) मृत्यु का तापसी अनुध्यान további különlegessége, hogy bár igazi, klasszikus értelemben vett black metalt hallunk, bátorkodnak olyan stíluselemekhez nyúlni, mint amelyek a hard rockban is hallhatóak, és nem csak azért mert a hammond orgona hangszíne egészen gyakran tűnik fel, de maguk  a riffek is kerekek, harmóniára törekvőek.  Nem vagyok tisztában a koncepciót hátterével, de megkockáztatom, hogy szó esik pusztításról, tűzről, istenekről, és ha igen, akkor ezt a zene jól tükrözi, markáns dallamok, csiszolatlan, de egyáltalán nem aránytalan hangzás, némi bombaszt és teljesen jó riffek teszik az albumot értékessé, szerethetővé. Nekem kicsit sok egyszerre, így ritkán jutok el a közel 50 perc végére, de csak így tovább!

7.5

rʇp

A fenti linkelt video csak az anyag egyik arcát mutatja, hangsúlyosan a keleti hatást, szóval itt egy másik darab ellenpontként: