Blackened krautrock? Hogy a jó hipszter kurva anyját annak a buzinak, aki ilyet talál ki, annak meg méginkább, aki ilyet játszik. És annak aki ilyet hallgat? Hát... na jó, vissza az egészet, én is hallgatom, sőt, első lemeze óta figyelem a francia Aluk Todolot. Elsőre is egészen életképesnek tűnt ez a túlságosan is izgalmasan, tehát szarul hangzó stílusegyveleg, de ez most tényleg jó, pedig nagy változás nincs az eddigiekhez képest, ellenben, erre a lemezre kiforrtak. A lemezcímet tehát valószínüleg csak az okkult rock trend fricskázásaként választották, mert ami hallható, az kb. az antitézise a Coven-féle sátánista poprock retrónak: semmi slágeresség, nemhogy nem énekcentrikus a zene, de vokál egyáltalán nincs is.

       

Más megközelítésből viszont nem is tűnik puszta fricskának a cím, az okkult légkör kétségkívül jelen van az eddigieknél zeneibb, kevésbé ambientes/droneos, áttekinthetőbben zajos,  és dobpergés – (kraut)rockosabb szerzemények mindegyikében. Ami ezt a krautrockosságot illeti, akinek arról a Can zenekar és Jaki Liebezeit dobisten  emberfeletti, transzbaejtő ritmusai, valamint, a könnyedség és a rockos feszesség egy szokatlan elegye ugrik be, az jó helyen kapisgál. Természetesen, ez a dobos - bár nagyon ügyes (halld a második rész közepét, például, sok egyéb között) - nem egy Jaki Liebezeit, és a zene sem annyira szabad és korlátlan, utóbbi nem is illeszkedne a baljós hangulathoz és a black metalos hangzásvilághoz. Ez a banda pont azért életképes, mert organikus egészet alkotnak az eltérő stíluskellékek. Tanultak ezektől az előadóktól fogásokat, de van egy rakás másra jellemző, kreatív és ügyes megoldás is, pl. a rendszeresen kánonban gerjedő gitárok, a nyitódalnak a Jazkamer-féle Friends of Satan-nal párhuzamba állítható tomboló káosza, melyből viszont a legjobb space rock hagyományok szerint lőnek ki minket a világűrbe. Vagy hogy kevésbé magasröptű dolgokat mondjuk, olykor majdhogynem groove-célzattal használnak bizonyos zajokat, és az egésznek kifejezetten jót tett, hogy a lo-fi jelleg eltűnt az Aluk Todolo stílusából. Nagyon sokszor leírjuk, hogy az ilyesmi veszélyes, de itt az ellenkezője az igaz, a zeneiség fokozása megzabolázta, valósággal megtermékenyítette a zajos masszát.

De ami  az egész tetszetősségnek a lényege, az egy nagyon egyszerű és régi rock/metal igazság: minőségi, emlékezetes gitártémák rengetege hallható a lemezen, jól összerakva, jól előadva. Ez az, ami miatt amúgy valószínűleg nem jut a Jazkamer sorsára, hogy „érdekes zenei kísérlet” címszó alatt emlegessük sokáig, anélkül hogy hallgatnánk. Ez a lemez hallgattatja magát, pedig kihangsúlyozom: ez egy dupla lemez. Sőt: egy dupla, instrumentális lemez, 8 szerzeménnyel, melyek közül csak egy van 10 perc alatt (8 és fél perc). Ez azért lehetséges, mert totálisan ellentéte az utóbbi évek poszt-zenéneinek abból a szempontból, hogy itt van valamiféle „cselekménye” a történéseknek. Nem arról beszélek, hogy ez egy konceptalbum lenne, hanem arról, hogy a témák, a témák váltakozása, az egyes hangszerek játéka, és itt kell megemlíteni az ebben főszerepet játszó basszusgitárt, mind-mind kiad valami elbeszélői tartalmat, amit egészen más eszközökkel is el lehetne mondani akár. Nem hangfestészet, hangdráma, sőt, még több. A korábban helyenként irtózatos lepusztultságot és indusztriális romvárosokat idéző hangulatok mostanra kevésbé görcsösen komorak, univerzális távlatból tekintünk le a világra, és az idő pusztítására, a létezésről egy valódibb, hitelesebb, színesebb képet kapva, mint szemünkre, eszünkre vagy szimplán sötét hangulatú zenéket hallgatva. A végtelen lehetőségek és igazságok burjánzó őserdejének leképzése - Itt ezen a ponton nyeri el valódi értelmét az okkult rock kifejezés, hasonlóan a ténylegesen így nevezett, teljesen másmilyen eszközökkel dolgozó műfaj legfontosabb képviselőjéhez, a The Devil's Blood-hoz.

                     

Kár, hogy a legvégén beleesnek a torzított gitáros zenészek szokásos idiotizmusába, és azt hiszik, a hallgatónak is jó, ha a zenélés befejeztével minél fájdalmasabban gerjednek a picsába a hangszerek, mert ez nem igaz és soha nem is volt az. Így levonok fél pontot. Meg még egy felet, hogy el ne bízzák magukat.

9/10

a' ördög

amortout.com/aluktodolo