Nem tagadom, első belefüleléskor úgy sejtettem, hogy egyszer sem leszek képes végighallgatni a lemezt. Nem a barátságtalan, színtelen sound riasztott: a felületes hallgatás miatt nem találtam meg azokat a megragadó pillanatokat, amikre később felkapaszkodva elcsíphettem volna az ...of Old hangulatát. Kétségtelen, hogy helyenként bágyasztó lehet a hangokkal telített üresség pulzálása, olykor úgy érezheti magát a hallgató, mintha már hosszú kilométereket vezetett le volna kanyarok nélkül egy préri közepén. Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, ahogy ebből az eszelős statikusságból szinte észrevétlenül egy mindent elsöprő vihar formálódik, pont ahogy azt az alkotás csúcspontjává terebélyesedő Devastating Storm címe is jelzi.

                     

Minden egyes dal ugyanazt a célt szolgálja, ugyanazokkal az eszközökkel, tényleg csak egyes témák ragadósságában vehető észre némi különbség. Maga a zene a honi szintér egyik védjegyeként aposztrofálható Witchcraftnak és néhai alteregójának, az Ater Tenebrae-nak a világához áll legközelebb - bár ez a muzsika nem olyan agresszív -, illetve a lepusztultság miatt még a Kolp vehető alapul, ha hasonlítgatni szeretnénk. Nem véletlenek ezek a párhuzamok, hiszen a dobért és énekért az említett Witchcraftból ismert Angmar, a gitárokért pedig a Diecold és az egyszemélyes Spüolus formációkban tevkenykedő Grave felel, és mint ismeretes, ezek a csapatok a tagokat és a muzsikát is tekintve mind erős átfedést mutatnak.

Helyenként izzó parázs, javarészt hamvak, szürke, kiszikkadt, elporladt táj, és az ezeket előidéző pusztíó kataklizma. Ez az ...of Old.

8/10

rʇp