Tavaly megjelent egy válogatásalbum a Denial of God korai demóiból (The Dawn of Aemizaez), azzal sokat nem tudtam kezdeni, pedig a Horrors of Satan albumon igencsak felbuzdultam. Az lehet a magyarázat, amit már a nagylemez kritikájában is írtam, ez a zene, bár jellemzi a sátáni, gonosz aura, nem a kásás hangzásból nyeri az erejét, sőt, ezek szerint nem is áll jól neki, ha nem szól áttekinthetően és bivalyerősen. Persze túlcsiszolva, mesterségesen felpumpálva ez a kislemez sincsen, félreértés ne essék, csak szépen ki lehet hallani mindent, érezni a riffek kíméletlen, feszes energiáját. Ezt bizonyítja, hogy itt is van egy régi dal új felvételben, a Feel the Wrath (of the Nocturnal Slayer), és ez a verzió viszont már szétbasz, hasonlóan a címadó, vadonatúj szerzeményhez. Az éjszakában a leányok ágyába férkőző pokolfajzatot megidéző, pontosabban annak szemszögéből írott Incubus jó példa arra, amiről pl. a Seraphim Slaughter zenekar kapcsán is szó volt: nem kellenek bonyolult dolgok az igazi átütéshez a 21. században sem. Elég, ha valaki jó riffekből jó dalokat ír, és helyükön vannak a váltások, dobpergetések, kiállások, tehát mindazok nüanszok, amiktől metal a metal.

Akinek olyan alkotások jelentik a zene csúcsát, mint az első két Mercyful Fate, vagy Dissection album, azoknak a Denial of God ismerete kötelező.  Fontos tudnivaló, hogy ez a zenekar elvileg koncertezik, merem remélni, hogy még addig sikerül valakinek elhozni őket, amíg még ezen a színvonalon teljesítenek.

9/10

a’ ördög

denialofgod.net
myspace.com/denialofgod