Az Urnához képest csak minimálissal több spiritusz jutott csak az Arcana Coelestia idei nagylemezébe. Ez a kevés nem annak köszönhető, hogy AC szigorúbb, bár ez igaz, de inkább azért, mert sűrűbb, és több érdekes téma is belepasszírozásra került. Hasonlóképp érdekes dalszerkezetekbe foglalva akár jó zene is lehetne. Egy helyen például eszembe jutott, hogy az Arcturus zenekar első kislemezén (My Angel) tulajdonképpen hasonlóan minimalista eszközökkel mennyire sötét és gonosz hangulatokat tudott teremteni, és egy-két témából itt is ki lehetne hozni valami hasonlót. Abban, hogy ez nem sikerül, a funeral doom panelekhez való ragaszkodásnak van főszerepe. Gondolok például a dobtémákra, nem is arra, hogy lassú, vagy hogy monoton, mert a két jellegzetességtől még lehetne izgalmas, de ez szimpla belassított, lélektelen metaldobolás. Feleslegesek a csicsázós gitárvirgák, amik ugyan nem igazi gitárszólók módjára villognak a zene középpontjában, hanem inkább giccses kerti gipszoszlopok díszítéseként lehet vizualizálni őket. Van itt még némi erősen Dead Can Dance-es női vokál is, ami giccses ugyan, de nem zavaró. Egészében véve is giccsesebb az Arcana Coelestia, mint az Urna, de pont annyival kevésbé unalmas és érdektelen.

5.5/10

a' ördög

myspace.com/arcanacoelestia