Volt a tavalyi évnek a DSO / S.V.E.S.T. spliten kívül egy másik kiemelkedő, megosztott lemez formátumú kiadványa, ám erre csak nemrégiben akadtunk rá. Az elkövető két amerikai zenekar. Ó, a napsütötte Kalifornia. Bikinis lányok, örök napsütés, strand, szörfdeszkák, ízes jégkrém, Mötley Crüe reggeltől estig. Nem. Ó, a rettenetes Kalifornia. Jég, fagy, örök hideg - az állam belső részén, 2400 méterrel a tenger színe felett járunk, Mammoth Lakesben, pogány harcosok támadnak ránk a közeli fenyőrengetegből. Igen? Igen!

Ez persze csak érdekesség, szenzáció, tehát nem érdekes. Amúgy sem az érdekessége miatt érdekes ez a zenekar, mert zeneileg sem csinálnak semmi olyat, ami túlzottan különleges, vagy egyedi, vagy szokatlan lenne. Tipikus amerikai black metalt játszanak az izmosabb fajtából, egészen konkrétan azt lehet mondani, hogy azt valósították meg, amit mindig is vártam a Wolves in the Throne Roomtól. (Őket innentől – pláne legutóbbi anyagukat figyelembe véve – akár el is lehet felejteni.) A Weaklingnél egyszerűbb, súlyos, monumentális black metal, nyers hangzással, markáns, fogós riffekkel, mindennemű nyáladzástól mentesen, természetes kegyetlenséggel tálalva. Alapvető, a műfajban már régebb óta ismert érzelmeket tolmácsolnak, talán ezért nem is próbáltak dalaiknak különleges címeket adni. Ráadásul egy norvég szó is bekerült az egyik felvétel címébe, az ilyesmi meg meglehetősen cikinek is tűnhet, nálam legalábbis érvényben volt régebben aranyszabály, mely úgy hangzott, hogy „norvég szöveg nem norvég zenekartól = tiltólista”, ám mostanában nem a szabályok, elvek, előítéletek korát éljük. A fül maradt, minden más ideológiává süllyedt, amiknek aztán pláne nincs aktualitásuk. A fül pedig itt jobbnál jobb riffeket hall, a négy dalból hármat(!) kell kiemelni: Raven God amongst Us, Chant of Battlelust és Blodhevn/Vendetta. Fékezhetetlen, gonosz erő – esszencia. A Spears Torrent című záró dalt inkább csak hangulatosnak lehet nevezni, többnek nem.



Ez volt a „B-oldal”. A split a Lightning Swords of Death nevezetű L.A.-beli zenekar produkciójával kezdődik. Saját magukat határozottan black metalként definiálják, de szerintem helyesebb volna a death metal skatulyát magukra húzniuk. Mivel ez a műfaj engem többnyire inkább fejvakarásra, mintsem fejrázásra késztet, eleinte inkább csak a Valdurt hallgattam a lemezről, ám pár alkalommal betettem az egészet, és végül megbarátkoztam a Lightning Swords-zal is. Folyamatos, fenyegető atmoszféra, szikár riffelés és gyors darálások formájában állandóan túlpörgő dobolás – meglepően jó dalokba foglalva. A korai Sentenceddel, vagy az Entombed-előd Nihilist zseniális demóival érezni rokonságot, persze azért vannak jellegzetesen feketefémes megoldások is- Ilyenek a hosszú, a témák hangulati oldalát szövevényesen kibontakoztató dalszerkezetek, vagy a nyers éles hangzás, a szétterített, széttorzított károgás. Nem tucatmunka, el lehet merülni benne, és meg is lehet hallgatni jó párszor, így végső soron nincs akkora különbség a két zenekar teljesítménye között, még ha a Valdur sokkal közvetlenebbül is adagolja a katartikus pillanatokat.

Lightning Swords of Death 8/10
Valdur 9/10

a’ ördög

myspace.com/valdurkult
myspace.com/lightningswordsofdeath

Az anyag korrekt áron megrendelhető a Bloody Mountain Records-tól.