A Furia egy lengyel csapat, tagjai egyben a Massemordot, mint főbandát (is) erősítik. Már megjelentettek egy nagylemezt, amely nagyrészt egysíkú, megkapó pillanatoktól mentes darálásból áll, olyan hatásokkal, amelyeket nem ildomos említeni. A Massemord már több nagylemezt is megjelentett, melyek nagyrészt egysíkú, megkapó pillanatoktól mentes darálásból állnak, olyan hatásokkal, amelyeket nem ildomos említeni. Magyarán egyes, időközben ellaposodott skandináv alapbandák innovációinak újrahasznosítása történt meg mindkét helyen. A két zenekar esetében más példaképek adták a fő csapásirányt, ennyi értelme volt a kettéválasztott tevékenységnek.

A Płoń EP viszont, ha nem is teljesen, de leglényegében mégis más. Három számunk van negyed óra időtartamban, és érdekes, hogy megint egy ilyen rövid kiadvány késztet elmélkedésre, mert - be kell vallanom - ritkán akaródzanak tolulni mostanság a gondolatok, főleg, hogy a zenék többségére rá lehet húzni előző cikkeinkből legalább az egyiket. Igazából jelen esetben a Nachtmystium-féle Eulogy IV, valamint a szintén lengyel Mgła Mdłości-járól írott cikkem fő mondanivalója is érvényesül, így a dicsbeszéd tekervényes részeit az olvasó képzeletben a sorok közé szoríthatja.

      

Azért vannak itt dolgok, amikkel érdemes foglalkozni. Először is be kell látnunk, hogy az elmúlt kb. egy-két év black metálja a RAW kifejezésről szólt (lassan átvéve a vezetést a SDBM és társai mellett), amiben annyi a pejoratív felhang, hogy a termelés főleg ezt a vonalat erősítette meg. Hol vannak már az emperori kidolgozottságú eposzok? Bizony, az általános csömör, és a művészi magasságoktól való undor kényszerű reakciója lett a recsegéssé torzított ének és az agyhalált okozó, sokkoló szárazságú-ridegségű gitárok, vagy éppen a punkos-primitív attitűd, amúgy Darkthrone módra. Tisztában vagyok azzal, hogy simán bele lehet kötni ebbe az egyoldalú állításba, de észrevételeim szerint néhány kivételtől eltekintve a manapság izgalmasnak mondott bandák többsége az elvetemült primitívséggel, és/vagy a díszítetlen-rendezetlen zajossággal vívta ki a figyelmet. A Furia-nak viszont sikerült léket vágnia a jégen, de nem véget nem érő témahalmozással és fokozással, hanem dalaik jóleső kidolgozottságával és a bennük hallható részletekre való odafigyelésükkel.

Hogy ne menjünk messzire, próbáljuk meg fejben összekeverni a szintúgy lengyel Kataxu komplex pátoszát (kivonva belőle a sokszor bántó szintetizátort) és a már említett Mgła tüzes, sodró, ízig-vérig metál témáit, így el tudjuk képzelni eme csúf fúria vonzerejét. Emellett a dalokba csomagoltak kisebb meglepetéseket is: melodikus leállások, szólók és bontások kísérik a főtémákat, mindezeket ésszel adagolva, bár a szerzemények önmagukban is jól megszerkesztett ívvel rendelkeznek, megteszik a maguk útját, semmiféle céltalan lófrálással nem fárasztanak minket.

Az EP hangulata melankolikusnak mondható, de hála a Démiurgosznak abban az egészséges formában, amit az ötletekkel még rendelkező csapatok magukénak tudhatnak. Emellett némi kozmikus emelkedettség is tetten érhető, talán a Blut aus Nord csapata a legutóbbi csapásvonaluk kapcsán tanulhatna egyet és mást a kivitelezés hogyanjáról. Reméljük ezt a már felvett, hamarosan megjelenő második teljes kiadványon is tovább erősítik. 

Részemről rendkívül üdvözítőnek találom ezt a mellékes jelzőktől mentes zenét, végre egy figyelemreméltóan letisztult anyagot hallgathatok hosszabb ideig, nem egy Armanenschaft-szintű gyűlölet- és életundor-okádást, ami ugyan kiváló, de jobb meghagyni a legszürkébb téli latyakos délutánokra. 

9/10

rtp

let-the-world-burn.org
myspace.com/paganrecords