Akinek volt gyerekszobája, bizonyára olvasta Michael Ende Végtelen Történet című örökbecsű alkotását. A mű főszereplője, Atráskó, angolszász nevén Atreyu a bivalybaszta prériről most zenél nekünk jól. És öten van.

Az emo zenében (is) fontos, hogy az érzelmi túlfűtöttség sose csapjon át érzelgősségbe- a muzsikusok esetleges ballépései nyomán a Romantica tv csatorna csapnivaló közép- és dél-amerikai sorozatainak bensőséges képsorai vizualizálódhatnak a kérges szívű hallgatók elméjében s a nyálverés nem utolsó sorban a produkció hitelességének csökkenését okozhatja, okozza.

Az Atreyu rendkívül ügyesen egyensúlyoz ezen a borotvaélen, hatásosan adagolja, fokozza a melódiák formájában megnyilvánuló érzelmeket. Nem túlzottan innovatív a csapat, ám a már kipróbált, bevált zenei panelekből olyan bombasztikus elegyet fabrikált, amire csak kevesen képesek.

A ketyegés a zenekar háza táján már évekkel ezelőtt megkezdődött, de az Atreyu bombája most robbant igazán nagyot. A 2002-es Suicide Notes and Butterfly Kisses című teljes hosszúságú debütlemez után ez a második hosszabb lélegzetű alkotásuk. Általánosságban igaz, hogy rengeteg banda nem képes első produkciójánál nagyobb dobásra, ám ezúttal kivételt kell tennünk. A The Curse sokkal színesebb és minden tekintetben izgalmasabb az őt megelőző lemeznél. A zenekar ereje főként a melodikus gitár- és énekrészekben rejlik, Alex Varkatzas változatos módon használja a hangját, őrült üvöltözései nem egyszer nagyívű refrénekbe csapnak át; a szólókban, dallamos témákban nem kevés skandináv íz érezhető.

A 43 perces játékidő hosszúnak tűnhet, ennek ellenére a lemez mégsem fárasztó vagy unalmas. A (The) Curse velejét igazából a slágerek adják- nevesítek: Bleeding Mascara, You Eclipsed by Me, The Crimson. Számomra ezek a lemez kimagasló pontjai, de mindenki megtalálhatja saját kedvencét, kedvenceit. Semmi meglepőt, újszerűt nem nyújt az új Atreyu korong, emellett mégis kellemes hallgatnivaló.

9

haska