Egy lemaradást szeretnék behozni, mentségemre szóljon, hogy a Cast Aside lemezét csak a napokban fedeztem fel. Ettől függetlenül még a nyáron jelent meg.

A richmondi bandával kötött ismeretségem újnak mondható, bár eddig különösebb okot sem szolgáltattak arra, hogy akár én, akár a nagyközönség megismerje őket, hiszen ez az első "teljes hosszúságú" lemezük; az idézőjelek miértje a korong mindössze 21 perces játékidejében keresendő. A fanyalgásnak bizony helye van, be kell ismernünk, ez egy EP-nek is valóban kurva kevés, mégis ez a 21 perc ékesen bizonyítja a Cast Aside létjogosultságát.

Adott öt kigyúrt-kivarrt, tahó fiatalember, akik 2002 nyarán összeállnak bazseválni, majd rögzítenek egy hatszámos demot. A hatás nem sokat várat magára, a Malfunction Records rögvest lecsap rájuk, az ő gondozásukban jelenik meg egy hét incses lemezük, amin három új és három újra felvett demos szám szerepel. A The Struggle már a Deathwish Records gondozásában jelent meg, így a banda már egy komolyabb, kifejezetten hardkórral foglalkozó kiadó gondviselő szárnyai alá került.

A lemezborító nem túl bizalomgerjesztő, a papírra fröcskölt morgó-hörgő tigris igénytelen, fos belbecsre enged következtetni; tudom nehéz kérés, ennek ellenére egy kicsit azért mégis tegyük félre az előítéleteket és adjunk egy esélyt a lemeznek, nem fogjuk megbánni.

A Cast Aside zenéje leginkább a Terroréval rokonítható, ennek okát a közös zenei gyökerekben is kereshetjük. Hasonlóan arcbamászó, dühös hardkórral van dolgunk, a srácok pedig szemtelenül jók. A szemükre annyi vethető, hogy közel sem újszerűek, sőt, az egész lemez lényegében egy kliséhalmaz, ám mégis tetszetős formában, ízlésesen tálalják a produkciót. Bizony, lehet ezt így is.

A két perc körüli átlagos számhosszúság biztosítja a figyelem ébren tartását, emellett pedig a ritmusváltások is a helyükön vannak. Egységes, ütős, harapós lemez készült, azt hiszem több szót nem is érdemes fecsérelnem, beszéljen inkább helyettem (a) The Struggle.

8

haska