Az osztrák Summoning egy igazi anomáliazenekar. Mindenkori megközelítésük ugyanis giccses, kicsit gagyi és mindenek felett unalmas: billentyűtémák uralta monoton, monumentális zene az övék, amiben az egyébként szinte minden műfaj-fajtalankodásban felülre kerekedő torzított gitárok impotensen alákerregik a szintetizátor agyonismételt dallamait. Mégis, a célba vett ősi, ódon és emberfelettiséget sugárzó hangulatok, ha nem is határozottan, de érezhetőek. Ennek köszönhetően a Lugburz-Minas Morgul-Dol Guldur albumtriász tagjait olykor még ma is beteszem.



A baszk Elffor pontosan ugyanebben feketefém-szegletben helyezkedik el, csak éppenséggel, ahogy a Summoning utóbbi lemezeinél, úgy itt is elmaradt a csoda. Azt most ki lehetne tárgyalni részletesebben is, hogy míg a mestereknél a túlzásba vitt profizmus és a kiüresedés a tünete ennek, addig itt, a tanítványoknál alapvetőbb muzikális hiányosságok vannak, de igazából ez lényegtelen. Nincs varázslat, és kész. Ehhez jön, hogy a körítésre mindig gondosan ügyelő, jobbnál-jobb borítókat, album- és dalcímeket kiötlő példaképpel ellentétben itt a promóleső rovatból ismerős barátaink, Zsibbasztó Közhelyék érkeznek ráadásba. Ízlelgessük: The Nocturnal Moon, Infernal Woods, és tekintsük meg a borítót nagyban.

A Son of Shades egyébként egy hat évvel ezelőtti lemez bónuszdalokkal egyórásra hizlalt újrakiadása, az eredeti megjelenés óta már túl vannak két újabb anyagon. Én nem fogom meghallgatni őket, ahogyan még egyszer ezt sem, de ajánlom a Summoning kritikát nem ismerő rajongóinak, valamint a neo-középkori giccs (lásd: Corvus Corax, Tanzwut, stb.) barátai közül azoknak, akik nem csak a diszkót, de az alvást sem tudják efféle színezések nélkül elképzelni.

4/10

a’ ördög

elffor.com
myspace.com/elfforfp