A Made Out of Babies, az nem egy Crisis. És egyáltalán: nem olyan együttes, amilyennek a zenéje alapján lennie kéne. Mi legalábbis még egy ilyen, Tori Amos-rajongó tinilánnyal kiegészített, lightosabb Neurosis-tribute bandától is nagy (és hiteles) szakállakat meg SZTK-szemüveggel álcázott karikás szemeket, és ehhez passzoló koncertet várunk el. Ehhez képest vasárnap az A38-on kaptunk egy csapat – ha nem is szappanozott segglyukú, de azért – elég jól fésült fiatalembert, akik nagy világkörüli kirándulás helyett turnéznak még egy utolsót Európában, mielőtt nyakkendőt kötnek, és elmennek a Szilíciumvölgybe valami tisztességes munkát végezni. Ez nem azt jelenti, hogy egész biztosan nem lesznek turnézó zenészek még tíz év múlva is, csak azt, hogy nem úgy néztek ki: a basszusgitáros „átélő arckifejezése” például nem évgyűrű-értékű ráncok hullámzását takarta, hanem egy ifjú és önérzetes posztrock-rajongó Szomszédokba illő alakítását. Körülbelül erre a tájékra is pozícionálható a zenekar: korrekt banda, de igazi érdekességet csak azoknak jelent, akik most ismerkednek a posztrocknak és posztmetálnak gúnyolt műfajjal, és a tíz-tizenkét évvel ezelőtti alapokig még nem jutottak el, valamint azoknak, akik eljutottak addig, de nem zavarja őket, hogy igazi csapások helyett csak gyomortájéki légboxot kapnak. Ehhez jött még aztán a dalok közt hallgató, dalok közben meg mintegy megszokásból, kikerekedett szemekkel ide-oda mászkáló, frufrus énekesnő. Nos, ő maga sem Karyn Crisis-ra emlékeztetett, amikor kislányos énekdallamokból hárpiás üvöltésbe váltott, hanem inkább tényleg egy dühös kislányra, aki - Tori Amos felfedezése előtt - Marilyn Manson bölcsődalaira csavarta le a babái fejét, de még ennek ellenére sem mondanánk, hogy nekünk ez így nem volt jó. Sőt egyenesen megkockáztatjuk, hogy ilyen kedvezményes áron mindenkinek jónak kellett lennie, és a röpködő hajak alapján úgy tűnt, hogy valóban jó is volt mindenkinek. Mi több, még arra se húzta senki a száját, hogy a második visszatapsra szinte már kissé kelletlenül jelentette be a konferanszié szerepét is eljátszó bőgős: elfogytak a számok.



A frekventált crisisozást ellensúlyozandó azt azért újra hangsúlyoznánk (emlékszik még valaki a bevezetőre?), hogy a riffjeiket inkább a Neurosis receptje alapján írták hőseink, tehát a '90-es évek metálját idéző Crisis-témák itt nem fordultak elő. Egy kósza Voivod-riffet azért észrevettünk, de az meg annyira alapvető fajta volt, hogy inkább az újrakitalálás esete foroghatott fenn - csak hát ezzel megint oda lyukadunk ki, amiről az eddig elmondottak próbáltak szólni: annyira azért nem jó banda a Made Out of Babies, hogy egy ilyen alapvető témát Voivod-módra úgy tudjon megfogni, hogy a végeredmény valami eget rengető legyen. És ez ahhoz már nem feltétlenül elég, hogy a Ruiner című új album néhányszori meghallgatása, majd ennek eredményeként a koncerten néhány dal felismerése alapján az ember kicsit később odahaza remegő kézzel rángassa elő ismét a lemezt, mert végre rájött, honnan is kell megragadni ezt a zenét. Inkább pont arra volt jó ez a koncert, hogy megtudja mindenki: ha a Made Out of Babies a környéken játszik, és a belépő árának a felét még le is lehet fogyasztani, az egy korrekt bulinak ígérkezik, amire nyugodtan el lehet rángatni a zenekart nem ismerő, de az ilyesmire fogékony ismerősöket is. Aztán le kell velük fogyasztani a belépő árának a kétszeresét, minden mást meg le kell szarni. Beleértve minket meg a véleményünket is.

b(A) & a' ördög

A képeket a SZUB magazin bocsátotta rendelkezésünkre, ezúton is köszönjük.