Egyesek úgy gondolták, 2008 tavaszán megérett az idő, hogy a magyar black metal életereje, virilitása valamiképp reprezentálva legyen a világ színe előtt. Ilyenkor szokás ugyebár válogatás cd-t kiadni a feltörekvő új hullám sötét csillagainak számaiból, de most másként történt, egy tribute albumra esett az underground guruk választása. Ez a döntés félig-meddig érthető, hiszen a színtéren még ma is viszonylag nagyobb figyelmet kap egy ilyen Burzum feldolgozás lemez, nem beszélve arról, hogy Varg Vikernes szabadulása is az idei évre (volt?*) esedékes, tehát a feltételek kedvezőnek mondhatóak, de az a fránya megvalósítás megint kifogott rajtunk, magyarokon.

Általában a tribute-oknak nincs sok értelmük, de a Hungarian Tribute to Burzum azért arra kiválóan alkalmas lett volna, hogy érzékeltesse black metal kultúrfölényünket, hiszen azt még egy szőrös szívű kritikusnak is el kell ismernie, hogy black metalban Ukrajnát leszámítva minden szomszédos országnál erősebbek vagyunk (bár így lenne a fociban is!). Ezzel szemben hosszasan lehetne sorolni a neveket, akik kimaradtak, pedig kötelező lett volna őket beválogatni, ha már kiállunk a világ elé - fiatalítás ide vagy oda: Sear Bliss, Dusk, Tymah, Vorkuta, Dér, stb. Nem kekeckedésből, vagy az örök fanyalgó szerepét játszva említettem ezt a névsort, csak szerettem volna rávilágítani, hogy vannak, akikre valóban büszke lehetne a magyar metalos. Bevallom, én különösebben sohasem kedveltem a Sear Blisst, de elég abszurdnak tartom, hogy a - Tormentor után - legismertebb magyar black metal zenekar nem vett részt egy ilyen kirakatvállalkozásban. Bele kellett volna gondolni, ez a cd remekül bizonyíthatta volna Varg számára, hogy nem csupán barbár betolakodók vagyunk itt Európa közepén, akik csak a hús nyereg alatt való puhításához értenek, hanem legalább annyira vágjuk, mi fán terem ez a szélsőséges zenei stílus, mint a germánok és a szlávok. Azonban, ha a végeredményt szemügyre vesszük, meg kell állapítanunk, hogy egy ilyen válogatást még a harmatos szlovák, vagy román színtér is össze tudott volna kaparni, még úgy is, hogy a magyar nemzetiségű bandákat nem számítjuk szlováknak, vagy románnak. Nem beszélve arról, hogy zenei fölényünk ki tudja, meddig fog tartani, a jelenlegi trendek ugyanis azt mutatják, hogy ma már a világ minden táján - extrém példának ott van Afganisztán és Kína - felbukkanhatnak épkézláb, vállalható black metal zenekarok, s szép lassan el fogunk süllyedni a globalizált black metal nemzetek tengerében, tehát a szervezők egy soha vissza nem térő lehetőséget játszottak most el.

Ha megvizsgáljuk az eddigi Burzum feldolgozásokat, először mérföldnyi szartengeren kell átrágnunk magunkat. Amennyiben ezt túléltük, kezdenek előtűnni az olyan próbálkozások, amik ugyan nem túl innovatívak, de nem is ugratja át őket az ember egy sorlemez hallgatása közben. Erre lehet példa a Nargaroth Black Spell of Destruction-je az Amarokon. Kicsit emelve a tétet, következnek azok, akik próbálják beletenni saját egyéniségüket is a műbe, lásd mondjuk az Aborym-féle Det Som En Gang Vart. És végül eljutunk az Olümposzi magasságba, ahol a legtöbb banda már csak oxigénpalackkal bírná elviselni a körülményeket, azonban még vígan szökellnek szabadon az olyan tehetségek, mint a Reverend Bizarre, akik monumentális doom eposzt faragtak a Dunkelheitból, vagy Henrik Nordvargr, aki Vargr nevezetű noise black projectje számára készítette el a Det Som En Gang Var minimalista, vérfagyasztó dark ambient változatát. Sajnos, ha átlagolunk, az jön ki, hogy a magyar tribute résztvevőinek teljesítménye alulról súrolja a nargarothos szintet, és ez nagyon kevés, majdhogynem bukás. De lássuk részletesen az ítéleteket.

Teurgia - Dunkelheit

Valamiért egyre népszerűbb ez a zalai black metal zenekar, de ennek oka számomra felfoghatatlan. Az rendben, hogy míg korábban vállalhatatlanul szar anyagokkal jöttek elő, mostanában már inkább jellegtelenek, és ez kétségkívül a változás jele, na de miért kéne ezt ünnepelnünk? Félig nyers hangzással szépen utánjátsszák a számot, az eredeti apokaliptikus hangulatot természetesen sutba dobva. Nem egyértelműen rossz, mint ahogy korábban írtam: jellegtelen. Miért kellene ezt hallgatnom, mit tesznek hozzá, mitől illik az egyéniségükhöz? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre sohasem fogok választ kapni. A reverendes feldolgozás mellé még viccből sem tenném oda összehasonlításra. Még annyit, hogy míg az ének az eredetiben vészjósló halálmadár, itt csupán taknyos varjú károgása és favágók kocsmai ordítozása.

4/10

Toween - Lost Wisdom

Nem hallottam még a Toween zenekarról, állítólag a Bornholmhoz van közük, de igazából nem ez a lényeges, itt legyenek ők - nem lekicsinylésből - az Ismeretlen Zenekar. Az Ismeretlen Zenekar szépen megoldotta feladatát, tökéletesen eljátszotta a választott dalt - nulla egyéniséggel. Az Ismeretlen Zenekar feladatát majdnem olyan jól kivitelezte, mint Kanwulf, annyi a különbség, hogy míg Kanwulf az Kanwulf, ők Ismeretlenek. Ismertetőjegy, embléma, aláírás, bármi? A szám meghallgatása után annyival módosul renoméjuk, hogy mostantól ők az "Ismeretlen Zenekar, akik el tudják játszani a Lost Wisdomot". Jóindulattal:

5/10

Aetherius Obscuritas - Ea, Lord of the Depths

Az első 15 másodperc szimpatikus volt a szalagot bekapó magnó effektjével. Ezt kellett volna továbbvinni az egész számon keresztül, máris minimum 8-9 pontot tudnék ajánlani. Ennek hiányában ez is csupán egy átlagos átirat. A feszes játékért most és később sem jár plusz pont. Ami görbén is tökéletes volt, azt minek kiegyenesíteni?

5/10

Invictus - Die Liebe Nerthus'

Az Invictus a longohun black metalt játszó Bornholm egyik gitárosának, Sallai Péternek az ambient projectje. Ő az utolsó Burzum lemezről válaszott számot, s ekkor felcsillanna a hallgató szeme, hogy na most akkor... Ugyanis a Hildskjálf és a Daudi Baldrs számai szinte kiáltanak a jó feldolgozásokért, már azért is, mert a nehéz körülmények miatt - bárki bármit is mond - lényegében megmaradtak vázlatok szintjén. A kreatív elméknek a határ a csillagos ég lett volna, a kevésbé ügyeseknek meg ott lett volna a könnyű út, a black metalosítás. Természetesen a magas labda nem lett lecsapva, az Invictus feldolgozása katasztrofálisan (ötlet)szegényes. Remélem, legalább nem midi kottákból lett lelopva...

3/10

Athame - Beholding the Daughters of the Firmament

Az Athame darálós black metalja ezt megelőzően nem volt a szívügyem, de ez a feldolgozásuk egész bátorra sikerült - az átlaghoz képest meg különösen. Jó volt a számválasztás, nem egy unalomig nyúzott darabnak estek neki, és hála a Sátánnak, nem csépelték szét. Van egy kevés USBM feeling is benne, beugrott a Nachtmystium neve, ami nagy szó - akkor is, ha nem tudatosan alakították így. Az eredeti depressziós, halálváró hangulatával szemben az átirat ugyan sokkal elevenebb, de ez egyáltalán nem probléma.

8/10

Domhring - Stemmen Fra Tarnet

A Domhring a debreceni Gargara romjain alakult, érdekessége, hogy énekesük az a Georgius, aki a kárpátaljai death metalos Castrumban játszott a korai években. Kár, hogy ő sem tud segíteni ezen a feldolgozáson (Csihart utánozni az ősellenség Mayhemből nem túl szerencsés ötlet), megint visszaesünk a szürke középmezőnybe. Ráadásul itt még a hangzást sem érzem szerencsésnek. Rendben, hogy nem a totális lo-fi a cél, de ha meg valami erőteljesebbet szerettek volna, akkor ne köhögjenek a hangszerek.

4/10

Adversor - My Journey To The Stars

Az eddigi lemezismertetőkben az Adversort dorgálták le a legtöbbször, többek között a gyenge megszólalás miatt, és ez megér egy kitérőt. Miféle elvárás az, hogy egy Burzum feldolgozásnak szépen kell szólnia? Valóban, el lehet rontani a hangzást, de ha valaki a necro lo-fi vonal mellett foglal állást, pusztán ezért elítélni ostobaság. Az Adversor interpretációja sem azon bukott el, ahogy szól, hogy túl műanyag. Sőt, ezek a béna effektek még felüdülést is jelentenek az uniformizált vizsgadarabok között. A legfőbb problémát a merészség hiánya jelenti, a koncepciótlanság, meg a nevetséges "hörgés" (ugatás?). Azonban, ha a vokállal az orkokat kívánta utánozni a szerző, ezzel utalva a Burzum tolkieni eredetére, mindenképpen plusz pontot érdemelne.

4/10

Gholgoth - Key To The Gate

Meglepetésre a Gholgoth egy igencsak korszerű, disszonáns témákban gazdag számmal állt elő. A kissé kaotikus "első félidő" után szépen bontakozik ki a szóló rész. Sajnos a végére kicsit túlzásba viszik a gitárharmóniákat, amitől azok egy undorító svédes mázt kapnak, de ezt leszámítva tisztesen helyt álltak.

6/10

Anakron - Daudi Baldrs

Az Anakron egy kaposvári PC (mármint számítógéppel készített) metal project, amely az évek során számos kiadatlan anyagot termelt ki. A viking harcos című munka ellenben megjelent - sokan ma is a térdüket csapkodják a nevetéstől, ha eszükbe jut. Megint egy szintis Burzum szerzeményt lett kiszemelve, s megint nem élt a kínálkozó lehetőségekkel a szerző. Elismerem, itt már kísérlet történt egyfajta metalosításra, na de miért számítógéppel? Te jó ég, mintha a régi tracker zeneszerkesztőkkel készített "metal" dalokat hallanám vissza! Ez ugyan roppantul nosztalgikus élmény 2008-ban, de ettől a feldolgozás még ugyanolyan szar marad. Komolyan mondom, nem értem, ha már mindenképp számítógépes a feldolgozás, akkor miért nem industrial, noise, neo-folk, bármi, miért metal?

2/10


HunderWorld - Jesus' Death

A fiúk bizonyára busás összeget fizettek Geszti Péternek a zenekarnévért cserébe, de félre a tréfával, nézzük inkább, mit műveltek. Kiválasztották a Burzum életmű játéktechnikailag egyik legnehezebb darabját, majd tökéletesen eljátszották, úgy ahogy volt. Varg Vikernes biztos még barackot is nyomna a fejükre a szépen kipengetett tremolós riffekért cserébe, azt viszont nem értem, miért kellene ezért a hallgatóknak lelkesedniük. A fél pont a komoly sportteljesítményért jár.

4,5/10

Baskíria - War

Ezt a számot még a béna kacsák black metal zenekara is élvezhetően el tudná játszani, de ezzel nem akarom kisebbíteni a Baskíria érdemeit: megtették, amit megkövetelt a haza.

6/10

Funebre - Ha elérkezik az este

Mindezek után következik Khrul, hogy megmentse a magyarság becsületét. Csak az a kár, hogy a számot hallva Varg Vikernes valószínűleg két füldugót kérne őreitől, mert nem sok köze van a Burzum világához, ellenben, mint feldolgozás kiváló - és a seggnyalás és a tisztelet között jókora különbség van, utóbbit így is ki lehet fejezni. Végre egy kései Burzum tétel (Der Tod Wuotans) megfelelő kezek közé került: metalosították, de félig megmaradt ambientnek, végiggondolt, szépen kidolgozott mű. A magyar szöveg - amely a Dunkelheit fordítása - pedig csak megkoronázza az egészet.

9/10

Ha ezen az egy válogatáson múlna, Varg számára örökre kiírtuk volna a magyarokat a potenciális árja nemzetek közül. Kevésbé drasztikusan fogalmazva: jobb zenekarokkal, a zöldfülűeket, fajankókat háttérbe szorítva sokkal hatásosabb lehetett volna a végeredmény.

átlag pontszám: 4,7/10

#Nothing#

(*A hivatalos Burzum oldal szerint ismét Varg feltételes szabadlábra helyezése ellen született döntés.)

HungAryan Records

Hivatalos Burzum oldal