Mivel a Mayhem a látszattal ellentétben mindig is egy szeretnivaló, összetartó család volt, nem lenne igazságos figyelmen kívül hagyni, mivel tölti az időt a jelenleg házon kívül tartózkodó Maniac, mielőtt elkezdődik a gitárospótlás, és az összes reflektor a sasfészekre irányul. Blasphemerrel is foglalkoznánk, de ő mégiscsak a család szégyene, aki Portugáliában játssza a gótmetált… Maniac viszont nemcsak a black metal legendával szakított, hanem az ottani frontemberkedéssel járó stresszel is, mert a Skitliv papíron egy démonűző-, „tiszta lappal” zenekar, bár ez a promoszöveg annyira gagyi, hogy szerintem már ő is megbánta.


Azt két éve tudni lehet, hogy lesz valami, azóta meg csak még több lett: beszállt másodhegedűsnek, másodgitárosnak és másodénekesnek Kvarforth a Shiningból, idén februárra pedig kijöttek a második anyagukkal. Az Amfetamin sem rendes nagylemez még, a címadó új szerzeményen kívül egy régebbi dal újrakevert verzióját, meg egy mini-koncertet lehet meghallgatni. Ez utóbbi a válasz arra, miért is itt énekel Maniac és nem a Mayhemben. A nyers felvételről süt az ösztönösség, és bár nem egy szétesett zenekar játszik, azért lehet hallani, hogy olyan nagyon nem akarnak bizonyítani semmit, és a lassú, monoton black-doom számok alatt a két énekes sem feszül meg különösebben: Maniac komótosan teleokádja a mikrofont, Kvarforth pedig alkalomadtán hasonlóan kifinomult háttérvokállal dobja fel a produkciót. A jelenlegi fotókon is ugyanezt a felszabadultságot látni - lemeszelt arccal Sven-Erik Kristiansen egy ijesztő és valóban veszélyes elmebeteg benyomását keltette, ezekről az új képekről kiderül, hogy sokkal szórakoztatóbb figura ő: inkább egy balhés futballhuligán, mintsem tömeggyilkos, ahogy azt 2000-ben hittük.
 

A Skitliv dalok - itt most a stúdiófelvételekre gondolok - annyival tudnak többet egy véletlenszerűen kiválasztott doom banda szerzeményeinél (olyan nagyon nem kiugróak ezek sem, de azért jól megírt, és kétségtelenül energikusak), hogy az alapból nyersen megszólaló riffek közé azokat jól kiegészítő, a háttérben folyton változó, sistergő zajokat préselnek be, melyek odafigyelve egy külön réteget alkotnak a zenében, így téve némileg tartósabbá és kicsit drone-jellegűvé. Hogy maga a zenekar mennyire lesz hosszú életű, hogy háttérzeneként fog-e csak működni, majd egy nagylemez eldönti, de az eddigi két anyaggal érdemes jobban megismerkedni. Aki a trükkösebb stúdióváltozatokra kíváncsi, az a Kristiansen and Kvarforth Swim in the Sea of Equilibrium While Waiting Ep-t keresse, aki pedig egy felszabadult, ámbár eléggé kába Maniac-re, az meg az Amfetamint.
 

7.5/10

vld

myspace.com/skitliv777