A Fekete Zaj fesztivál legnagyobb erénye mindig is az egyszere festői és szórakozási lehetőségekben is gazdag környezet volt, és ez most sincs másképp, noha a fellépők között ezúttal is felbukkan néhány (egykoron) Subterra-kompatibilis előadó, így például a Sólstafir és a VHK is.
"Temetéssel indul a lemez (To Bury), szétválásról (The Divide) álomba szenderülésről (Into a Sleep) mesélnek a dalcímek, de van kiszáradt folyó és persze halál is." - doom metalból mégis kevesebb van.
Kő és jég, vér és csontok, a létezés kézzelfogható valóságának pulzálása árad ki az egykor még hétköznapibb indíttatással kifejlesztett hangszerpark és effektár megszólalásából.