Jobb már az elején leszögezni, az ausztrál Portal sem fogja megváltani a death metalt, pedig elhiszem, mennyire szerették volna, ha ők tehetik újra aktuálissá a nevéhez méltóan rég halott műfajt. Ha egy zenekar három nagylemez ellenére a zeneszerzés helyett mindmáig csak a hírnév megszerzését fejlesztette tökélyre - mindegy, hogy ösztönösen vagy szándékosan történt -, nem érdemel több figyelmet. Nem állítom, hogy a Portal tagjai patikamérlegen mérték ki, mi szükséges ahhoz, hogy a korszellemnek megfelelő metalt játsszanak, felőlem lehetnek őszinték is, mégis élvezhetetlen, amit művelnek. Azt viszont be kell látni, hogy a Swarth egy kurva jól eladható termék, izgalmas képekkel, érdekes hangzással, megannyi különlegességgel, más kérdés, hogy ha ezeken az érdekességeken túllépve, 20 hallgatás után sem emlékszünk egyébre - konkrétan a zenére - egy lemezből, akkor az a lemez egyszerűen nem érdemel meg 20 hallgatást - még szerencse, hogy általában azok sem veszik elő ennyiszer, akiket képes meghülyíteni.
Ha épp nem a többi "felvilágosult metalos" előtt használjuk zenei műveltségünk igazolására, jó pontok szerzésére, ezt az albumot nem lehet szeretni, egyetlen tisztességesen összerakott számot sem fogunk találni rajta. A tagok szünet nélkül gyűrik a hangszereket - legintenzívebben a gitárokat -, és biztos jól leizzadnak munka közben, de az idő nagy részében a folyamat nem tart sehova, túl sok a felesleges rifftekergetés, céltalan ködösítés. Nem kimondottan technikás zene ez - legalábbis nem úgy technikás, amiért ezt a jelzőt a death metal elé szokás illeszteni -, de attól még sportos, kihívás eljátszani, kihívás lenne hallgatni is, mindössze az kérdéses, megéri-e egyáltalán. Vannak persze jobb ötletek - a Larvae lezárása, az llloomorpheme eleje, a Writhenből a rituális szavalás, stb. -, de mindig csak egy-egy pillanat, amit képtelenek tovább vinni, arról meg nem is álmodhatunk, hogy legalább egy emlékezetes számot összehozzanak (meggyőződésem, egész pályafutásuk alatt sem fognak).
Az a helyzet, hogy a Portal által elérni próbált zenét már rég megcsinálta minőségibb kivitelben az Immolation, a Morbid Angel, kisebb részt az Incantation, hagyományosabb módszerekkel, vagy mindenféle hülye imidzst mellőzve, vagy ha voltak is kétes külsőségek (Morbid Angel), a zene képes volt feledtetni ezeket, itt viszont kalapon és kakukkos órán túlmenően semmit sem kapunk. Végül muszáj volt betennem a Portal szerencsétlenkedése után az Immolation-től a Failures for Gods-ot, hogy újra meggyőződhessem róla, valóban lehet ezt másként is. Aki pedig mániákus, extrém, de minden kifordultság ellenére a metalos hagyományokat tiszteletben tartó, időtálló zenére kíváncsi Ausztráliából, nézzen utána a Sadistik Exekution-nek és a Bestial Warlust-nak.
RSS
